81. fejezet
Reggel mikor felébredtem éreztem,hogy egy hideg test fekszik mellettem és nagyon reméltem,hogy Edward lesz az. Megmoccantam,nem mintha nem tudnák mikor ébredek fel,jelezve,hogy ébren vagyok és amint a hűvös ajkak a nyakamon időztek,már egészen biztos voltam benne,hogy csak Edward lehet az.
- Szia- motyogtam
- Szia. Hogy telt az éjszakád?- érdeklődött a kezemet simoghatva
- Egész jól,bár tellhetett volna jobban is- mosolyogtam és visszaidéztem a faházban történt néhány igen kellemes pillanatot
- Iskolába kéne menni- morogta,de az ahogy a nyakamat puszilgatta,nem igazán erősítette meg a szavait.
Bár néha igazán undok és makacs vagyok vele szemben,elmondhatatlanul szeretem és hálás vagyok,amiért a hülyeségeim ellenére is még mindig velem van.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,így az utolsó napok már egyre nehezebben indultak,hiába a megkönnyebbülés,hogy mindjárt vége. A fürdőszobában töltött fél óra után,mert majdnem elaludtam a zuhany alatt,rekord sebességgel fogyasztottam el a reggelimet,amit anya volt olyan kedves elkészíteni és már mentünk is az iskolába. Már csak két nap és vége,már csak 11 tanítási óra és vége.. A legrosszabb az utolsó napokban,hogy az ég világon semmit nem csinálunk és éppen ezért halálra unjuk magunkat. Így mire az ebédlőbe értünk,fáradtabb voltam,mint általában. Alice és Rosalie kis szóváltását hallgattam és próbáltam kihámozni néhány dolgot,mivel annyira belemerültek,hogy szinte alig lehetett őket érteni,mikor egy igen meglepő..vagy inkább döbbenetes dolgot tapasztaltam. Edward odaintett valakinek,aki hamarosan le is huppant mellm. Nate..Ha lehet még jobban ledöbbentem és csak akkor tértem magamhoz,mikor magához ölelt..Miután lepacsizott Emmettel. Mikor lettek ekkor haverok? Nem mintha bánnám csak úgy érzem egy hangyányit lemaradtam a bimbódzó kapcsolatukat illetően.
- Mi a terved délutánra?- kérdezte tőlem,miután félig lenyelte a szájában lévő falatot
- Öhm..anya megy el,aztán Edwarddal leszek. Nyáron itthon leszel?
- Persze. Majd lejöhetnél fürdeni vagy valami.
- Majd megbeszéljük- bólintottam mosolyogva. Ez igazán jól hangzott,bár az úszótehetségemet még csiszolnom kellett. Mindegy,most nem ez a lényeg.
- És holnap?- kérdezte
- Holnap mi már nem jövünk- mondta Alice- Rosalie és Emmett esküvője lesz
- Uhmm.. Gratulálok- mondta bizonytalanul és meglepetten
- Kösz- mosolyodott el Rosalie halványan,de aztán a figyelmét újta Alicenek szentelte és tovább beszélgettek.
- Ez legális?- kérdezte Nate felvont szemöldökkel
- Nem templomba megyünk és nem is ember adja össze őket- mondta Edward mosolyogva.
- Én sem tudok többet,mint te- vontam meg a vállam. Innentől meg volt a táma,Nate a fiúkat faggatta minden féle vámpíros dolgokról,amikre meglepően könnyen és vidáman válaszolgattak. Már amelyikre. És örülem,hogy ilyen jól kijönnek. És örültem,hogy Nate ennyire kíváncsi,mert sok olyan kérdése volt,ami már az én fejemben is megfordult,de elfelejtettem,vagy még egyáltalán nem is jutott eszembe.
Utolsó óráról 10 perccel előbb engedtek ki minket,ami nagyon előnyös volt,mert a film amit a tanár vetített halálosan unalmas volt. Azt hiszem egyszer el is aludtam Edward vállán. Ez van.
Mikor Edward megállt a ház előtt megbeszéltük,hogy rögtön átjön miután anya elindult,én pedig bementem.
- Szia anya- kiabáltam
- Szia- kiabált ki a szobájából,így elindultam arra- Segítessz?- kérdezte mosolyogva,ahogy beléptem
- Persze,csak átöltözök- szaladtam fel a szobámba. Felvettem egy rövidgatyát,meg egy trikót,aztán visszamentem anya szobájába,leültem az ágyra és elkezdtem hajtogatni a már kikészített ruhákat.
- Mit fogtok csinálni a szünetben?- kérdezte anya érdeklődve
- Nem tudom. Szerintem..aktív pihenés- mosolyodtam el- Tényleg nem tudom,nem beszéltünk semmit- mondtam védekezően- Gondolom Alicenek lesz pár ötlete,Nate is biztos felbukkan néha napján,aztán Edward..nos vele amit általában- vontam meg a vállam végül- És te? Mit terveztek?
- Családlátogatás,napozás,strandolás..Lehet felszedek egy fiatal fiút- vonogatta a szemöldökét
- Akkor haza se gyere
- Csak neked jár fiatal fiú?- kérdezte sértettséget tettetve
- Igen,neked egy jó képű,sármos,vicces férfi jár aki elbűvöl téged- rebegtettem a szempilláimat
- Jól hangzik. Szólj ha találsz egyet- kacsintott rám
- Regisztráljak neked pár társkereső oldalra?- vontam fel a szemöldököm vigyorogva
- Nehogy- csapott a fejemre egy zoknival. Mondhatom nagyon fájt..
- Hagytam egy kis pénzt a szobádban. Vásárolj be,hogy azért ne halj éhen,meg ha látsz valamit nyugodtan vedd meg
- Akkor nem kis pénzt hagysz itthon- mondtam mellékesen
- Ellenvetés?- húzta fel a szemöldökét
- Nincs- vigyorogtam
- Gondoltam- nevetett- Telefonszámokat tudod,de nem hiszem,hogy hívni fogsz- sandított rám
- Ismersz- vontam vállat
- Azért ha nem bánod egyszer-kétszer felhívlak
- Egészen nyugodtan- mondtam nagylelkűen- De a mobilomon
- Rendben- bólintott- Mi van még?- nézett körbe miután becipzározta a táskáját- Néha takaríts is
- Oké
- Nézzük a listát- vett kézbe egy kis papírt,amire azokat írta amiket elvisz magával- Minden megvan -mondta miután átfutotta. Kivittük a táskáit a kocsiba.
- A legfontosabb..Vigyázz magadra- ölelt meg szorosan
- Te is. Üdvözlöm a rokonokat
- Átadom- nevetett- Szia kicsim- adott puszit,aztán beszállt
- Szia- integettem neki és mikor befordult a sarkon,visszamentem a házba.
- Szia- lépett ki a koynhából Edward vidáman. Olyan természetes volt ez a jelenet,hogy egy pillanatig sem lepődtem meg
- Szia- vettem el tőle a poharat és közben egy puszit adtam az arcára
- Hogy döntöttél?- jött utánam a nappaliba- Te jössz hozzánk vagy én jöjjek?
- Menjünk hozzátok- telepedtem le a kanapéra és a poharamba kortyoltam
- Hiányzik Jasper mi?- ült le mellém vigyorogva
- Igen- bólintottam- Bár megint a Grand Canyon van köztünk úgy érzem.
- Dehogy- ölelt magához- De nyugtass meg,hogy velem akarsz lenni
- Kivel mással?- mosolyogtam- Meg ugye Alice is ott van
- Persze,akit majd le sem lehet vakarni rólad
- Majd elszökünk- vontam meg a vállam- Mikor indulunk holnap?- kérdeztem terelve a témát
- Csak délután
- Miért?
- Majd megtudod- mosolygott,mire csak sóhajtottam. Utálom,ha valamiről nem tudhatok.
- Cassie- szólalt meg kis idő múlva egészen halkan
- Tessék?- kérdeztem az újságot bújva
- Szeretlek- suttogta a fülembe. Sokszor mondta már,igazán nem volt meglepő,mégis most annyira máshogy mondta,hogy az egész lényem beleremegett és melegség járt át.
- Baj van?- kérdezte és távolabb húzódott,mivel nem reagáltam semmit,csak néztem rá. Feltérdeltem,átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz. Én nem tudtam volna olyan szépen mondani,így más módot kellett választanom a szeretetem kifejezésére. Elmosolyodott,átkarolta a derekam és gyengéden megcsókolt. Aztán egyre hevesebben csókolt,majd eldöntött a kanapén,miközben az egyik lábamat feljebb húzta és a combomat kezdte simogatni. Beletúrtam a hajába,hogy még közelebb húzhassam magamhoz,miközben a másik kezemmel a hátát simogattam. A lábamról felfelé kezdte húzni a kezét és a trikómat is feljebb húzta. Aztán hirtelen megcsörrent a telefonja és mi leestünk a kanapéról. Elkezdtem nevetni,de nem azon,hogy leestünk csak azon,hogy Edward leesett. A mindig biztos és rendíthetetlen vámpír. Ez tényleg elég vicces. Amíg én kacarásztam,ő nagy nehezen előbányászta a telefonját és felvette. Sokat hallgatott és keveset beszélt,azt is csak hadarva.
- Ha ezt anyukád látná- nézett rajtunk végig mikor letette. Nem tudom mi volt abban olyan furcsa,hogy én félig rajta feküdtem és majdnem letéptem róla az inget..
- Azt mondaná menjünk fel a szobámba- mondtam kacéran.És habár én csak viccnek szántam,ő úgy tűnt komolyan vette,mert a következő pillanatban már a szobámban voltunk. Szinte fel sem fogtam a helyváltoztatást,ő már fölöttem volt és ugyan ott folytattuk ahol lent abbahagytuk. A szeme már aggasztóan fekete volt,napok óta,de még azután sem tolt el magától,hogy kigomboltam az ingjét,sőt a trikómat is lehúzta rólam. Lassan lefelé haladva elkezdte apró puszikkal behinteni a nyakam,amitől egyre sürgetőbb vágyat éreztem,hogy minnél előbb lekerüljön rólunk a többi ruha is,de hirtelen,csak egy pillanatra ugyan,de még levegőt is elfelejtettem venni,mikor megéreztem a fogait a nyakamon. Neki ennyi is elég volt és már egyedül feküdtem az ágyon. A szívem majdnem szétverte a mellkasomat és alig kaptam levegőt,de ezek kis kellemetlenségnek tűntek amellett,ahogy Edward rámnézett.
- Ne haragudj- mondtam halkan és lehajtottam a fejem- Nincs semmi baj,csak..- néztem fel,de már nem volt a szobában. Remek..Hogy lehetek ennyire hülye?
Egyből megpróbáltam felhívni,de a telefonja a nappalinkban csörgött. Idióta,idióta! Legszívesebben a falba vertem volna a fejem. Sóhajtva hanyatt dobtam magam az ágyon és elmerültem az önszidalmazásban,míg csörögni nem kezdett Edward telefonja lent..
Köszönöm szépen a kommenteket és a leveleket is,nagyon jól esett,hogy ekkora kihagyás után is írtatok nekem!!<3
És ne haragudjatok,hogy csak most van új rész,de mostanában se a gépeink,se az internet nem működik valami jól..
80. fejezet
Bocs a késésért,az internet csodái.. Jó olvasást!
A meglepetés amit Edward olyan bőszen és titokban szervezett,nem is lehetett volna nagyobb meglepetés. Az úton még csak halvány fogalmam sem volt arról,hogy merre felé tartunk,de egy idő után már nem is érdekelt. Csak örültem,hogy végre kettesben vagyunk és leszünk is egy darabig. A végső célállomás Aspen volt,ott is egy elszigetelt helyen egy gyönyörű kis faház. Teljesen oda voltam érte. Tökéletes volt minden. Még akkor is mosolyogtam,mikor haza értünk,amit persze senki nem értett és persze egyből Emmett pikáns vicceinek a középpontjába kerültem. De nem húztam fel magam,nem reagáltam semmit. Ami a faházban történt az ott is marad..
A suliból már csak pár nap volt hátra,amit fél lábon is kihúztam volna,de már nagyon számoltam a maradék napokat. Így év végére már mindenki hangulata nagyon jó volt,nem mintha eddig bármi baj is lett volna,csak már senkit nem érdekelt az iskola,minden nap olyan volt,mintha egy délutánt beszélgetnénk át.
Nate és én sokat lógtunk együtt,ami Edwardnak nem tetszett és szegény még nem tudott beletörődni,hogy úgy is azt teszem,amit én akarok. Jó érzés volt Nate közelében lenni,olyan volt,mintha egy kicsit a bátyám lenne. Aki nagyon hiányzott már,de nyáron megyünk Londonba és lehet,hogy Aliceék és eljönnek velünk. Mellesleg kiderült,hogy többet tudok Nate bizonyos rokonairól,mint gondoltuk volna és bár neki is megmutattam Bella naplóját,ő nem akarta elolvasni.
Anya már nagyon készült a rokon látogatásra,én pedig nagyon készültem,hogy az enyém lesz a ház. Na nem,mintha óriási bulikat akarnék csapni,de van egy két tervem,amiket már Edward sem fog keresztül húzni.
Már csak három nap volt hátra az iskolából és ez azt is jelentette,hogy közeleg Rosalie és Emmett akárhányadik esküvője is. Kíváncsi voltam..Vagy inkább izgatott,hiszen hányszor lát az ember életében vámpír esküvőt? Klassz.
- Hello vámpírlány- ugrott elém a folyosón Nate. Néha előjön az az idegesítő szokása,hogy mindenféle beceneveket aggat rám. Ilyenkor szívesen orrba nyomnám,de még emlékszem az első és egyben utolsó próbálkozásomra is. Túl fájdalmas,pedig néha megérdemelné.
- Szia bundás-mosolyogtam rá angyalian
- Mit szólnál egy kis kiruccanáshoz?- vonogatta a szemöldökét egy csábos mosoly kíséretében
- Attól függ milyen céllal- fontam keresztbe a karjaimat magam előtt és érdeklődve néztem rá.
- Kéne vennem egy könyvet,aztán kajálhatnánk valamit,mert farkas éhes vagyok és beülhetnénk egy filmre vagy valami- adta elő a tervét. Nem akartam egyből igent mondani,szeretem bosszantani,mivel nem valami türelmes típus,ezért úgy tettem,mintha nagyon gondolkodnom kéne a dolgon.
- Gyerünk már!- nyögött fel és az égre emelte a tekintetét
- Persze,hogy mehetünk- nevettem el magam és elindultam,majd hátranéztem a vállam fölött- Nem jössz?- vontam fel a szemöldököm,mire elvigyorodott és egyből utánam sietett. Szokás szerint átkarolta a vállam és a motor felé kezdett terelni,amivel manapság jár. Élek a gyanúval,hogy néhány dolgot kifejezetten Edward bosszantása miatt tesz. De annyira jól szórakozunk,hogy már nem is szólok neki,inkább csak élvezem a napot,aztán később hallgatom Edward vagy éppen Alice bosszankodását.
Az első alkalommal kicsit rettegtem,mikor Nate bejelentette,hogy motorral megyünk,de aztán az első 5 perc után már imádtam. Sokkal jobb,mint autózni. Hamar ott voltunk a könyvesboltnál,ahova Nate akart menni,nekem túlságosan is rövidnek tűnt az út és kelletlenül kászálódtam le a motorról. A nagy könyvvásárlás annyi volt,hogy beszaladt,meg kiszaladt a boltból.
- Mehetünk enni?- nézett rám csillogó szemekkel- Tudok egy jó kis kajáldát,gyere- fogta meg a kezem és már el is indult,én pedig követtem. Még most sem tudom megemészteni,hogy mennyi kaját tud eltüntetni egyetlen étkezéssel és egy grammot nem hízik,míg én egy fagyi evés után bűntudatot érzek. Lehet mondjuk attól van,hogy általában fél dobozzal is megeszek,miközben a Tv előtt ülök.
- Nem sajnálod az állatokat?- kérdezte,miközben már a hamburgerét ette
- Milyen állatokat?- kérdeztem értetlenül
- Hát amiket a fiúdék megkajálnak- halkította le a hangját és közelebb hajolt. Másik idegesítő tulajdonsága,ami inkább már zavarba ejtő,hogy míg másoknál megtartja a tisztes távolságot,nálam nem igazán veszi figyelembe az intim szférát. Az sem zavarja különösebben,ha egy arasznyi távolság sincs köztünk,amitől én általában totálisan zavarba jövök és elpirulok. Amúgy is olyan forró a bőre..
- Hát..Ragadozók..Olyanok,mint a természetben élő állatok,szóval..nem- mondtam vontatottan. Igazából erre még sosem gondoltam. Végül is ők is azért ölének,hogy élhessenek. És inkább állatokat,mint embereket. Bár néhány személy igazán megérdemelné,hogy Em vagy valamelyikük elkapja..
- Szerinted elvétette már a vacsit akár egyszer is valamelyikük?- kérdezte kaján vigyorral.
- Nem tudom,biztos. Ha annyira érdekel kérdezd meg,lehetőleg Emmettet vagy inkább Jaspert- mosolyodtam el beleittam a narancslevembe
- Meg tudnám védeni magam,sőt- húzta ki magát,majd rám öltötte a nyelvét
- Persze,te rettenthetetlen- kacsintottam rá,amire ő bőszen bólogatott.
Miután úgy ítélte,hogy 3 hamburgerrel és a hozzá tartozó nem kis adag sültkrumplikkal egy időre jól lakott,elsétáltunk a mozihoz,hátha akad valami nekünk való film. Hát nem mondanám,hogy az én ízlésem,de Nate úgy könyörgött,mint egy kisgyerek,szóval beültem vele a Farkasember című filmre. Inkább nem mondok semmit..
- Szerinted a hidegvérű barátod vagy én nyernék?- kérdezte két falat között. Befelé még kifosztotta a büfét,nehogy véletlenül megéhezzen,mivel olyan régen evett.
- Nem hal- morogtam- És remélem ezt nem tudjuk meg
- Féltesz? De aranyos- nézett rám mosolyogva,mire megforgattam a szemem,miközben egy cuppanós puszit adott az arcomra. Lökött.
A film után már nem maradtunk és Nate kérdezés nélkül vitt a Cullen házhoz. Amúgy is rengeteg időt töltöttem itt,most pedig,hogy végre felé közeledik az iskola,szinte nem is voltam otthon. Kicsit lelkiismeret furdalásom is van miatta,de anya mindig megnyugtat,hogy ez nem baj és Edward is biztosított,hogy komolyan gondolja.
- Akkor holnap találkozunk- mondtam- Köszi a kellemes délutánt- adtam, neki puszit
- Vigyázz magadra- nézett fel a házra. Akármennyire is poénkodik a vámpír dologgal,még mindig aggódik,hogy valaki uzsonnának néz a házban.
- Inkább te,én biztonságban vagyok. Szia- léptem hátrébb,aztán intettem neki és felsiettem a lépcsőn. Mielőtt bekopoghattam volna,már ki is nyílt az ajtó és egy dühös Alice fogadott.
- Legközelebb vigyél telefont magaddal. Utálom,ha nem látlak- közölte,majd sértődötten sarkon fordult és eltűnt a szemem elől
- Bocsi- szóltam utána,miközben becsuktam az ajtót és beljebb mentem. Csak Esme üldögélt a kanapén,egy magazint lapozgatva,de ahogy beléptem felnézett és elmosolyodott.
- Hogy telt a délutánod?
- Köszönöm jól- mosolyodtam el- Neked?
- Csak a szokásos- mosolygott szeretetteljesen- Edward a szobájában van
- Köszi- bólintottam,majd elindultam felfelé. Kopogás nélkül nyitottam be hozzá,hiszen úgyis hallja,hogy jövök. Az ágyon feküdt,egy könyvet olvasva és fel sem pillantott,mikor beléptem. Megint duzzog és vagy fél órát kell neki rizsáznom,mire kegyesen megbocsájt. De azért vicces,amellett,hogy néha őt is orrba vágnám.
- Szia- ültem le a lábához- Moziba voltam. A Farkasembert néztük. Hogy az milyen undorító egy film- fintorogtam az emlékekre.
- Még nem bénáztam el- mondta meglepetésemre. Nem gondoltam,hogy ilyen gyorsan megszólal és nem is értettem miről beszél.
- Tessék?- kérdeztem vissza
- Még egyszer sem szalasztottam el egy állatot sem- ismételte meg a könyvre meredve
- Oh,oké..Majd megmondom neki- mosolyogtam. Utálom,mikor ellenőrizget,főleg,hogy meg sem tudom,hogy a fejemben kutakodik. Irtó bosszantó. Azt mondta ugyan,hogy az én fejemben nem szokott olvasni,de mióta Nate és én olyan elválaszthatatlanok lettünk,folyton elszólja magát,amiből tudom,hogy mégis megteszi.
- Veszélyes- morogta
- Nem hiszem,hogy veszélyesebb lenne vele lenni,mint egy vámpírokkal teli házban,szóval téma lezárva
- De féltelek. Annyira ..akaratos vagy- nézett rám hitetlenkedve
- Volt kitől örökölnöm- mosolyogtam- És kedves,hogy aggódsz,de nem lesz gond.
- Makacs nőszemély
- Így szeretsz- közöltem vigyorogva- És nem kell féltékenynek lenned
- Tessék?- háborodott fel- Arra a ..
- Ki ne merd mondani- vágtam közbe. Iszonyú idegesítő,mikor egymást szidják és alig ehet őket leszoktatni. Komolyan,mint amikor a gyerekek tanulnak valami csúnya szót az oviba,folyton azt szajkózzák és te nem tudod leszoktatni.
- Akkor is. Hogy juthat ilyen az eszedbe egyáltalán?
- Áh nem is tudom- másztam fel mellé és az egyik karját áthúztam a vállamon és az oldalának dőltem- Biztos csak beképzelem- vontam meg a vállam és kivettem a másik kezéből a könyvet,hogy beleolvassak,de nem értettem,úgyhogy vissza is adtam neki.
Miután túljutott azon,hogy mit csináltam és kivel délután,lementünk egy kicsit Esméhez,aki már a konyhában sürgött,hogy nekem kaját csináljon. Annyira kedves és gondoskodó. Alice is méltóztatott előjönni a gardróbjából,de először csak tartózkodóan az esküvőre készült ruhámról beszéltünk,de aztán hízelegtem neki egy kicsit és máris olyan volt,mintha nem történt volna semmi. Ez a legjobb Aliceben,nem tart sokáig haragot.
- Reggel majd oda megyek hozzátok és segítek elkészülni- mondta lelkesen- Már alig várom,hogy te is lásd amit én láttam,annyira tökéletes lesz minden- áradozott a nagy napról. Folyamatosan beszélt és figyeltem is rá,tényleg,de mikor Jasper megjelent a nappaliban kicsit elkalandoztam. Megint távolságtartó lett,de nem értem miért. Csak felém biccentett,aztán leült a kanapéra és meredt a Tv-re.
- Héj- csettintett előttem Alice- Figyelsz rám?
- Persze- bólogattam- Éppen arról beszéltél,hogy..
- Hogy Rosalie ruháját tegnap fejeztem be- sóhajtott fel- Megnézed?- vonta fel kérdőn a szemöldökét
- Menjünk- pattantam fel és már indultam is a szobája felé. Edward amúgy is Carlisle dolgozószobájában volt,szóval mást nem igen tudtam volna csinálni,meg hát egyértelmű,hogy kíváncsi voltam a ruhára.
- Tudom,így nem olyan nagy szám,de ha Rosalie felveszi és..
- Nem,ez gyönyörű- vágtam közbe és körbejártam a ruhát- Hű..
- Majd neked is tervezek egyet- kacsintott rám
- Öhm..köszi- mondtam zavartan. Nem akartam lehangolni,hogy nem igazán tervezek esküvőt sem Edwarddal,sem mással. Még megmutatta az ő és Esme ruháját is,aztán visszamentünk a nappaliba,ahol már Edward is ott ült.
Beszélgettünk még egy darabig,igaz rövid időn belül csak hárman maradtunk,mivel Jaspernek halaszthatatlan dolga akadt kint az erdőben. Aztán fél 10 környékén elérkezettnek láttuk az időt,hogy Edward haza vigyen. Kivételesen nem jön vissza,ha lefeküdtem,ugyanis megígérte Emmettnek,hogy elkíséri egy nagy vadászatra.
Anya már aludt,úgyhogy felmentem,lezuhanyoztam és én is lefeküdtem aludni. Viszont nem jött álom a szememre. Össze- vissza forgolódtam és mindenféle hülyeségen járt az eszem. Egyik gondolatból jött a másik és észre sem vettem,de már fél 4 volt. Szuper,reggel meg majd nem tudok felkelni. Kimásztam az ágyból és kimentem a fürdőbe,hogy igyak egy pohár vizet,amitől majd biztosan pisilnem kell,de már mindegy,aztán elindultam vissza a szobába. Már majdnem beléptem az ajtómon,mikor lentről apró zajt hallottam. Hegyeztem a fülem,de hát nem vagyok vámpír,szóval nem hallottam különösebb dolgot. Viszont mindig is kíváncsi természet voltam,így lábujjhegyen elindultam lefelé.
- Anya..- szóltam halkan- Te vagy az?- semmi válasz. Ijesztő volt a sötét nappali,biztosan annak a hülye filmnek a hatása. Zajt hallottam a konyhából,ezért anya szobájától oda indultam. Felkattintottam a villanyt,de senki és semmi nem volt ott. Jó. Biztos csak képzelődtem. A hideg levegő,ami a hátamat érte megborzongatott és egyből hátrafordultam,de csak a homályos nappalit láttam. Soha többet,horror és fantasy film. Egy sóhajjal lekapcsoltam a villanyt,aztán felsiettem a lépcsőn és visszamentem a szobába.
- Minden rendben?- kérdezte egy ismerős hang,én mégis frászt kaptam tőle és a számra kellett tapasztanom a kezem,hogy ne sikítsak fel.
- Te..Minden rendben? Most hoztad rám a frászt- szidtam le Jaspert és a kiugrani készülő szívemre tapasztottam a kezem
- Bocs,nem volt szándékos- kapcsolta fel a villanyt
- Mit keresel itt?- ültem le az ágyra
- Vigyázok rád.
- Edward kért meg? Kicsit túl aggódja magát- mondtam fintorogva
- Nem,magamtól jöttem
- Óh..Hát..Kösz,jól vagyok- válaszoltam meglepetten. Minek is akar rám pont ő vigyázni?
- Csak olyan rossz érzésem volt és..- elharapta a mondatot- Mindegy.
- Mi és?- álltam fel- Mit nem mondasz el nekem?- kérdeztem,miközben átcikázott az agyamon pár lehetőség,miért is aggódik miattam. De csak egy dolog ragadt meg bennem,ami akár egy piros,villódzó neonfelirat is lehetett volna a szemem előtt. Victoria. Azonban nyuszi voltam rákérdezni,néha jobb a tudatlanság. Este legalábbis biztosan.
- Mindegy. Feküdj le. Itt maradok- intett az ágy felé
- Nem vagyok fertőző- motyogtam,remélve,hogy nem hallja meg,de mit is képzeltem..
- Csak szeretek biztosra menni- mondta- Tudom,hogy rosszul esik,de szerintem inkább ez,mint,hogy véletlen baleset történjen- ült le a székemre
- Amikor ketten voltunk sem akartál bántani- vetettem ellen,de igazán nem akartam vele vitatkozni,így a kispárnát a fejem alá gyűrtem és összegömbölyödtem- Ahogy neked jó. Jó éjt!- csuktam be a szemem és bármennyire is nem akartam elaludni,szépen lassan elmerültem a sötétségben.
Azt hiszem nem lett olyan rossz,ekkora kihagyás után,számítok a véleményetekre,legyen akár jó akár rossz.
Köszönöm,mindazoknak,akik még most is olvasnak és nem pártoltak el tőlem. Sokat jelent nekem!
Következő fejezet,előre láthatóan pénteken érkezik.
martin.cinti@gmail.com
Visszatértem!
Sziasztok!
Kész a gépem és én is rendbe jöttem,amennyire lehet,de ezt most nem ecsetelem. Tehát folytatom a történetet,igaz már csak pár rész erejéig,de remélem meg lesztek velük elégedve!:)
Mindenekelőtt azonban azt remélem,hogy ezt a bejegyzést egyáltalán olvassa valaki,mivel elég sokáig nem jelentkeztem,sajnálom!
Még délelőtt felkerül az új rész és még egy,még ezen a héten.A véleményeteket továbbra is örömmel fogadom!
puszillak Titeket!
Cinti
Bocsánat
Sziasztok!
Először is ne haragudjatok,hogy idáig nem jelentkeztem!!
Van egy,számomra legalábbis,rossz hírem.A gépem beadta a kulcsot és csak remélni tudom,hogy a írásaim,zenéim és képeim nem vesztek el.Ebből kifolyólag a történet átmenetileg szünetel,remélem megértitek és ha folytatásra kerül a sor,ami remélem a közel jövőben lesz,visszatértek hozzám!
Megértéseteket köszönöm!
Cinti
79. fejezet
Hirtelen fordultam meg és még magam is meglepődtem mennyire örülök,hogy látom őt és,hogy meg is öleltem azon már ő is ledöbbent.
- Szia Nate- engedtem el mosolyogva- Hogy kerülsz ide?
- Hát a.. barátod megkeresett és addig nem hagyott békén amíg bele nem egyeztem,hogy eljövök-rántotta meg a vállát- De csak miattad jöttem el kacsintott rám
- Örülök,hogy itt vagy. Tényleg- mondtam,majd jobban megnéztem. Mit ne mondjak nem vitte túlzásba,szakadt farmer és trikó volt rajta. Szép kezek.. Már éppen meg akartam neki is jegyezni,mikor Alice tűnt fel a semmiből.
- Ezt vedd fel- nyomott a kezébe egy kockás inget és egy cowboy kalapot. Honnan vannak ilyen cuccai? Csak,mert nem hiszem,hogy akármelyik Cullen is hordott volna ilyet. Bár ki tudja. Nate ugyan vágta a pofákat,de azért felvette őket,majd villantott egy mosolyt Alicere,aki ezután elégedetten távozott.
- Hagylak titeket beszélgetni.- szólalt meg Edward- Van egy kis dolgom- nyomott puszit a homlokomra és átvágott a tömegen. Csak nekem tűnt fel,hogy egyre többször akad dolga? Komolyan csodálom,hogy még nincsenek elvonási tüneteim.
- Menjünk ki- fogta meg a kezem Nate és már húzott is kifelé. Ahogy kiértünk mélyet lélegeztem a friss levegőből,ami nagyon jót tett,főleg mert bent már rettentő meleg volt. Mivel Alice annyira előrelátó volt,kintre is tett pár széket,így el is foglaltunk kettőt a sarokban.
- Jól nézel ki- mosolyodott el szélesen
- Ne is mondd- fintorogtam- De Alicenek nem lehet nemet mondani
- Vettem észre..Amúgy- köszörülte meg zavartan a torkát- Tényleg egész rendes a vámpírod- motyogta a nadrágján lévő egyik szakadást babrálva
- Tudom- mosolyodtam el- És tényleg örülök,hogy eljöttél
- Én is- bólogatott- Azt hiszem megfelelő alkalom lenne,hogy elkezdjünk barátkozni- vetette fel az ötletet,ami ellen nekem semmi kifogásom nem akadt. Főleg tudva,hogy most már Nate is komolyan gondolja és láthatja,hogy Cullenék milyen rendesek.
- Támogatom az ötletet- bólogattam hevesen
- Akkor mesélj a családodról. Honnan költöztél ide? Vannak testvéreid?- bombázott egyből a kérdéseivel
- Várj,várj- nevettem el magam és feltartottam a kezem- Haladjunk szépen sorban.- mondtam,mire bólintott- És utána te jössz
- Természetesen- egyezett bele. Gyorsan átrágtuk magunkat a barátok és iskola témán. Nate is mesélt a La Push-i srácokról,akik szó szerint hasonszőrűek,aztán a családjainkról is esett szó. Most először beszéltem a nagyiról,mióta meghalt és iszonyat nagy megkönnyebbülés volt, tényleg,mintha valami mázsás tehertől szabadultam volna meg.
- Tudom milyen érzés- mondta csendesen- Én is pár éve vesztettem el a mamámat- sütötte le a szemét. Mióta ismerem őt,most először gondoltam azt igazán,hogy milyen aranyos és végtelenül megsajnáltam,így egyből a keze után nyúltam és finoman megszorítottam. Meglepetten kapta először a kezünkre,majd rám a tekintetét és halványan elmosolyodott.
- Akarsz mesélni róla?- kérdeztem óvatosan
- Hát..ő nagyon..- elgondolkozott- Ügyetlen volt,igen ez a legjobb szó rá-mosolyodott el- De tényleg,főleg idős korában- nevetett fel halkan és megrázta a fejét- Viszont néha kicsit furcsa volt,olyan szentimentális öreglány
- Héj- csaptam a combjára
- De így imádtam- védekezett- Ha hiszed,ha nem apa is és én is vámpír és farkas meséken nőttünk fel.
- Akkor ebben hasonlított az én mamámra- mosolyodtam el
- Én mindig azt hittem,hogy csak kitalálta őket.- mondta hitetlenül- És erre tessék- tárta szét a karjait- A fene se gondolta,hogy én is a részese leszek- húzta el a száját
- Ennyire rossz?
- Nem..nem tudom..néha- vonta meg a vállát- De amúgy buli- vigyorodott el
- Na,nézd a pozitív oldalát- mosolyogtam
- Kérdezhetek valami személyeset?- hajolt közelebb
- Eddig is személyes dolgokról beszélgettünk- jegyeztem meg mellékesen
- De ez most természetfeletti személyes- forgatta meg a szemét
- Öhm,persze- bólintottam,habár fogalmam sem volt mit akar ebből kihozni
- Te..nem akarsz közéjük tartozni igaz?- halkította le a hangját még jobban. Meglepett a kérdésével és hirtelen nem tudtam rá válaszolni,hiszen még sosem gondolkoztam ezen komolyabban. Mármint,eszem ágában nem lenne könyörögni,hogy változtassanak át vagy hasonló,de..vannak hátrányai is az életemnek az övékkel szemben
- Nem- mondtam bizonytalanul- Vagyis..ez bonyolult dolog. Inkább hagyjuk,rendben?- néztem rá zavartan
- Rendben- dőlt újra hátra. Megborzongtam és rájöttem,hogy a jóleső kis meleg belőle sugárzott felém és most,hogy újra eltávolodott hűvös lett. Észrevehette,mert levette az Alicetől kapott inget és felém nyújtotta.
- Köszi- vettem el és felvettem a már átmelegedett ruhadarabot- Te nem fogsz fázni?
- Majd mesélek neked rólunk- válaszolt ködösen- Mondjuk egyik délután,mikor lejössz velem La Pushba
- Majd még megbeszéljük- tértem ki a válasz elől- Hogy hívják a szüleidet?- tereltem vissza a beszélgetést az előbbi témához
- Nicole és Steven Black- mondta
- És a nagyszüleidet?- kérdeztem tovább. Ismerős volt a név és ez..nem is tudom milyen érzéssel töltött el.
- Őket..
- Hát itt vagytok- jelent meg Emmett vigyorogva. Még a hideg is kirázott,ahogy a majdnem teljesen csupasz testére néztem
- Hello Tarzan- mosolyodtam el
- Tessék,ezt nektek hoztam- nyomot a kezünkbe egy- egy színes poharat,majd helyet foglalt mellettem- Miről dumáltok?- nézett ránk felváltva
- Család,barátok- válaszolt Nate bizonytalanul és le nem vette a szemét Emmettről
- Tudod,ismerkedünk- mondtam mosolyogva- Többiek?
- Alice Jaspert inzultálja a táncparketten,Ed eltűnt,valamit nagyon szervezkedik mostanában- jegyezte meg- És sehogy sem tudom kideríteni mit csinál- rázta a fejét- Rose baby meg elvonult egy kicsit.
- Mi baja?- kérdeztem egyből
- Megsértődött- vonta meg a vállát- Csak a szokásos,de majd kiengesztelem- eresztett meg egy pajzán mosolyt- Csak legyen vége a bulinak
- Uh,akkor ma otthon alszom- vágtam rá gyorsan
- Te szoktál gyúrni?- szólalt meg Nate, Emmett,majd a saját kezét szemügyre véve
- Áh csak ritkán- legyintett- De adhatok egy-két tippet- állt fel- Gyere,menjünk- intett,aztán körül nézett és leugrott a teraszról
- Te használd a lépcsőt vagy valami- néztem Natere könyörgően,de csak vigyorogva átugrotta a korlátot- Felvágósak- dünnyögtem
- Kicsodák?- ült le velem szembe Edward és közelebb húzta a székemet az övéhez
- Jé,téged is látni?- néztem rá csodálkozva
- Tudom,eltűntem,de hidd el,hogy jó okom volt rá. Tetszeni fog és kiengesztellek- hajolt a fülemhez,majd a nyakamba csókolt. Hm,ez egész jól hangzik.
- Jól elvoltatok?
- Igen,elbeszélgettünk- ittam bele a poharamba,amibe szerencsére narancslé volt. Köszi, Em!
- Mit szólnál hozzá,ha lelépnénk?- nézett rám sandán mosolyogva. Magam sem tudom miért,de hirtelen a pulzusom az egekbe szökött és a szívem is úgy kezdett kalimpálni,mintha egy maratont futottam volna le. Edward kérdőn felvonta a szemöldökét,de még mindig mosolygott.
- Rendben- nyögtem ki- Menjünk- álltam fel. Hova akar menni? És miért most? És mit akar csinálni? Lenne egy-két ötletem és ezek között szerepel olyan is,aminek már csak a gondolata is ilyen reakciót válthat ki belőlem.
- Állj!- termett előttem Alice- Nem mehettek sehova- mondta ellenvetést nem tűrő hangon- Oh.. rendben- mosolyodott el pár pillanat múlva- Az már más- engedte le a kezeit- Szia.- ölelt meg mosolyogva
- Alice- kezdtem zavartan
- Majd megtudod- vágott a szavamba- Jasper lent van,köszönj el tőle is. Már kicsit sok volt neki a tömeg- súgta bizalmasan- Sziasztok- csiripelte,majd visszatáncolt a házba
- Oké,nekem ez magas- néztem Edwardra
- Majd megtudod- karolta át a vállam és a lépcső felé vezetett. Lementünk és a kocsi felé vettük az irányt.
- Várj, a cuccaim- torpantam meg
- Már a kocsiban- húzott tovább szelíden a garázs felé,ahol a többieket találtuk. Úgy tűnt Emmett és Nate nagyon jól kijönnek,Jasper pedig inkább a sarokban ült az egyik széken.
- Mi mentünk- mondta Edward,mire Emmett ledobta a súlyzót,amit éppen a kezében tartott és a karjaiba kapott
- Szia- nyomott puszit az arcomra- Majd találkozunk
- De..- kezdtem,majd belegondolva a helyzetbe,egy sóhajjal nyugtáztam,hogy idővel úgyis mindent megtudok- Szia. Szia Nate- fordultam felé- Majd a suliban és folytatjuk a beszélgetést is- öleltem meg- Visszaadom az inged- kezdtem kibújni belőle
- Tartsd csak meg,úgysem az enyém és nem akarom,hogy megfázz- ellenkezett
- Nem,vedd csak le- mondta Edward és egy mozdulattal lehúzta rólam,majd az egyik motorháztetőre dobta- A te illatodat jobban szeretem- vigyorgott gonoszul Natere. Olyan gyerekes.. De tény,hogy ezzel a Nate elhozós akciójával igen csak túltett önmagán,szóval büszke vagyok rá.
- Jasper..- fordultam felé bizonytalanul. Ha már sok volt neki a tömeg,talán nem szeretné,ha őt is megölelgetném. Lehunyta a szemét egy pillanatra,majd intett,hogy odamehetek. Gyorsan odamentem és egy lehelet finom puszit adtam az arcára.
- Szia- köszöntem el halkan és elhúzódtam,így láttam,hogy halványan elmosolyodott. Visszamentem Edward mellé,aki egyből megfogta a kezem és még egy utolsó sziasztok után,beültünk a kint álló Volvojába és elindultunk.
- Hova is megyünk?- tettem fel a logikus és kíváncsi kérdést
- Először hozzátok,hogy átöltözhess,bár nekem így is nagyon tetszel- mért végig- Aztán majd megtudod
- Kösz- húztam a számat
Köszönöm szépen a kommenteket,örülök,hogy ilyen lelkesen olvastok és az e-maileket is természetesen Áginak,Annának,Ilának és Encinek<3 Remélem azért ez is megér pár véleményt:)
És bocsánat,hogy csak most lett friss,de nem úgy jöttek össze a dolgok,ahogy terveztem.A következővel igyekszem,ígérem.És azt is,hogy abban csak Cassie és Edward lesz!
martin.cinti@gmail.com
78. fejezet
- Itt a ruhád- mondta Alice,majd előhúzta a háta mögül- Ja nem- nevetett fel- Ez az enyém- adta oda Rosalienak
- Miért cserélted le a másik ruhát?- kérdeztem érdeklődve. Hiszen az előző ruha is nagyon szép volt és illett is Alicehez. Ez pedig egy balerina ruha volt,amire kis gyöngyök voltak varrva és ez is,az előzőhöz hasonlóan gyönyörű kék volt.
- Mert ezt láttam- zárta le a témát- És meg van a szárnyam is- tette hozzá
- Mutasd már a ruháját- szólt közbe Rosalie türelmetlenül,aztán mosolyogva rám kacsintott. Igen Alice,mutasd már a ruhámat!
- Tádámm- mutatta meg. Köpni nyelni nem tudtam a két részes,sötétbarna ruha láttán.
- Na?- kérdezte Alice mosolyogva- Szuper ugye?
- Nem- vágtam rá- Alice..nem- ráztam a fejem és egy lépést hátráltam- Nem,nem és nem- tiltakoztam hevesen
- De miért nem?- görbült le a szája és ő is megnézte a ruhát- Ezt láttam
- Mi bajod vele?- kérdezte Rosalie értetlen pillantásokat lövellve felém.
- Ehhez egyszerűen nem érzem magam elég..idősnek.- mondtam zavartan- És mit szólna Edward,ha ebben látna? Vagy anya?- sápadtam el a gondolatra.
- Ó ugyan- intett le Rosalie- Edwardnak tuti tetszeni fog,anyukád meg nem lesz itt- rántotta meg a vállát- Na gyerünk,vedd fel- nyomta a kezembe és betoloncolt a fürdőszobába- Ha felvetted gyere ki- mondta,majd becsukta utánam az ajtót. Komolyan nem tudom hova gondolt ez a két nő. Egy ilyen ruhát még egy bulira sem lehet felvenni. Olyan rövid,hogy biztosan mindenem kilátszódna belőle.
- Igyekezz- kiabált be Rosalie egyre türelmetlenebbül. Na jó,nem bosszantom őket,inkább felveszem és ők is meglátják,hogy ez egyáltalán nem én vagyok. Ledobáltam a ruháimat,aztán felvettem a nyakba akasztós,tulajdonképpen háromszög felsős fürdőruhát idéző,bőrhatású..melltartót. Komolyan nincs jobb szó rá. Aztán a hozzá tartozó,nem túl sokat takaró,oldalt felsliccelt szoknyát is.
- Ha nem jössz ki 3 másodpercen belül,bemegyek- fenyegetett Rosalie.
- Jól van,itt vagyok- nyitottam ki az ajtót és magamat takargatva kiléptem. Alice keresztbe font karokkal,felfújt arccal ült az ágyon és tüntetőleg nem nézett rám. Én tényleg nem akartam megbántani,de ez a ruha..
- Nézd meg- rángatott Rosalie a tükör elé mosolyogva. Belenéztem a tükörbe és..be kell vallanom,nem is olyan rossz. Rosszabbra számítottam,de..ilyet akkor sem vehetek fel egy ilyen bulira.
- Igazából.. ez milyen jelmez?- néztem először Rosaliera,majd Alicere- Alice kérlek,nem akartalak megbántani-mentem oda hozzá és leültem a lábához,majd átöleltem azokat- Felvettem a kedvetekért- na meg azért,mert Rosalie olyan erőszakos- Ne haragudj rám- tettem az állam a térdére és megpróbáltam bambi szemekkel nézni rá
- Na jó- mosolyodott el,majd felpattant engem is felállítva- De akármit is mondasz,egyszerűen csodás- került meg- Ebben kell lenned- bólintott rá a szavaira,miközben még mindig engem vizsgálgatott- Hozok még valamit- tűnt el a szobából
- Te nem készülődsz?- kérdeztem Rosaliet,aki a tükörben nézegette magát és a haját igazgatta
- De mindjárt- nézett rám a tükörben- Nem tudod minek öltözik Emmett és Jasper?
- Jaspert tudom,de Emmettet nem. Azt hittem te tudod- vontam össze a szemöldököm
- Nem- legyintett,majd felém fordult- Ő is titkolózik,annyira idegesít- tette csípőre a kezeit- Na megyek,majd mutasd meg magad- ment ki,magamra hagyva legalább 2 másodperc erejéig. Alice fülig érő vigyorral az arcán jött vissza.
- Nos..ezt még ráműtöm a ruhádra- dobta le az ágyra a kezében tartott holmikat,kivéve egy a ruha színével és anyagával megegyező szalagot. Gyors mozdulatokkal,hátul a felsőmhöz tűzte,majd keresztezte a hasamon és hátul a szoknyához tűzte
- Most már nem is érzed magad olyan meztelennek igaz?- kérdezte reménykedő szemekkel,mire én csak bólintottam. Nem mintha ez a vacak kis anyagdarab sokat segített volna,de ki tud nemet mondani Alicenek? Úgyis mindig az van amit ő akar,felesleges erőfeszítés ellenkezni.
- Aztán itt ez a szandál,a te méreted- adott a kezembe egy magas talpú,barna pántos szandált,amin bronz színű csatok voltak- Aztán ez- húzott fel a felkaromig egy érdekes mintájú fa karkötőt- És tessék- tartott elém mosolyogva egy nyakláncot.
- Alice ez gyönyörű- vettem ki a kezéből szinte tátott szájjal az ékszert. Egy bőrláncon lógott,a karkötőhöz hasonló mintájú foglalatban egy zöld kő.
- Örülök,hogy tetszik- vette ki a kezemből és a nyakamba tette- Illik a szemedhez- mosolygott rendületlenül- Ha éhes vagy menj csak le,Esme itthon van,én elmegyek készülődni- váltott témát hirtelen- Nemsokára jönnek a vendégek is
- Edward hol van?- kérdeztem gyorsan,mielőtt még eltűnik
- Dolga van,azt mondta. Tényleg nem tudom,ne haragudj- biggyesztette le a száját,majd egy gyors puszit nyomott az arcomra és kiment. Még egyszer megnéztem magam a tükörbe,aztán felvettem a szandált és miután meggyőztem magam,hogy lemerészkedhetek így,valamint még senki nincs itt néhány Cullenen kívül,lementem a konyhába.
- Szia Esme- köszöntem rá
- Szia drágám- fordult meg mosolyogva- Valóban gyönyörű vagy
- Öhm köszi- ültem le zavartan,miközben próbáltam lejjebb húzni a szoknyát- Te is nagyon jól nézel ki- dicsértem meg a 20-as éveket idéző vörös ruháját. A pulton még felfedeztem egy fejpántot és egy hosszú cigarettát is.
- Köszönöm. Kérsz valamit enni?- kérdezte és már derékig el is tűnt a hűtőben. Hiába ellenkeztem,hogy nem vagyok éhes,azért csinált nekem egy szendvicset,nehogy valami bajom legyen. Miközben a szendvicsemet majszoltam,betoppant a konyhába egy számomra idegen férfi. Teljesen ledöbbentem,hogy egy idegen csak így járkál itt,ráadásul egy hawaii mintás nadrágban,trikóban és tangapapucsban. Már éppen meg akartam kérdezni Esmét,hogy ki ez a pasas,mikor az illető szembe fordult velem. Először kikerekedett szemekkel bámultam Carlislet,aztán kitört belőlem a nevetés.
- Szia Cassie- köszönt mosolyogva- Ne haragud,hogy nem vettelek észre,csak elmerültem a gondolataimban- szabadkozott,miközben én még mindig a nevetésemmel küzdöttem. Ez a szerelés..Na és a mindig gondos hátrafésültség helyett,most kócosan meredezett a haja.
- Bocsánat- tettem a szám elé a kezem és pár mély lélegzet után,végre nem nevettem- Szia Carlisle- köszöntem
- Talán nem tetszik a ruhám?- kérdezte
- Ó,dehogynem- bólogattam- Nagyon jól nézel ki
- Akkor jó- mosolyodott el- Ezentúl így fogok öltözni- kacsintott rám,majd elindult kifelé- Ja és Cassie- fordult vissza
- Igen- fordultam utána
- Vigyázz ebben a hmm.. ruhában- mért végig- Nehogy rád ugorjon valamelyik fiú
- Kösz- fintorogtam,ő pedig nevetve távozott
- Ne is foglalkozz vele- mondta Esme és finoman megszorította a kezem- Nagyon szép vagy
- Esme te sem tudod mi dolga akadt Edwardnak? Már kezdem unni,hogy sosincs velem- morogtam
- Sajnos nem mondta. De biztos,hogy jó oka van a távollétre- simogatta meg az arcom- Tudod- ült le velem szembe,miután még egy szendvicset tett a tányéromra,minden tiltakozásom ellenére- Nagyon örülök,hogy vagy neki. Én szerettem Bellát,kedves lány volt,de valami hiányzott belőle. Persze boldog volt mellette Edward,már amikor-tette hozzá halkabban- De inkább csak aggódott,nehogy baja essen és hasonlók. Viszont melletted kicsattan a boldogságtól és megnyugtató,hogy ilyen talpraesett vagy és nem teszed mindig azt amit Edward jónak lát
- Na igen- mosolyodtam el halványan- Bár nem szeretek veszekedni Edwarddal,attól még nem fogok neki engedni. A mamámtól örököltem a makacsságom
- Ismertem a mamád,nagyon kedves nő volt és tényleg hasonlítasz rá
- Szerinted..- kezdtem kis csend után- Bella miért nem írt a naplójában a farkasokról? Jacobról rengeteg minden van benne,de a farkasokról- ráztam meg a fejem nemlegesen
- Ezt nem tudhatom..Biztos vagy benne,hogy csak ez az egy naplója van?
- Nem- mondtam elgondolkozva- Szerinted írhatott azután is,hogy Edwaddal véglegesen szakítottak?
- Ki tudja- vonta meg a vállát- Te,mint ember,írtál volna?
- Biztosan- bólintottam- Ha hazamegyek megnézem- osztottam meg vele a tervem,amire ő helyeslően bólintott.
Megjöttek a kajaszállítók,mivel Alice úgy gondolta ne Esmének kelljen megcsinálnia azt a rengeteg mindent a sok vendégnek. Esme irányításával bepakoltak az étkezőbe,amíg én jobbnak láttam visszaosonni a szobába. Elég lesz majd este mutogatni magam,nem akartam ezeknek a pasiknak is.
Már kezdtem unni magam Edward szobájában,ráadásul egyfolytában a lehetséges napló járt a fejemben,így nagyon örültem,mikor Alice teljes harci díszben beállított hozzám és kifestette a szemem,de olyan gyorsan,hogy még tiltakozni sem volt időm.
- Most már mehetünk- fogta meg a kezem- Már szállingóznak a vendégek- nyitotta ki az ajtót. Teljesen ledöbbentem,ahogy megláttam a házat. Elaludhattam,hogy nem vettem észre az átalakítás hangjait,vagy olyan halkan és gyorsan csinálták,hogy lehetetlen lett volna észrevenni? Félhomály,színes lámpák,táncparkett..Biztos elaludtam.
Mivel nem ismertem az eddig megérkezett embereket,megkértem Alicet,hogy menjünk oda a többiekhez,hogy végre láthassam őket beöltözve. Rosalie a lépcső aljánál állt és a ruhában,feltűzött hajjal és mezítlábasan egyből a Flinston családot juttatta eszembe.
- Látom megbarátkoztál a ruhával- fogadott minket mosolyogva
- Igen. Jól nézel ki
- Tudom- karolta át a vállam- Gyere,megkeressük az uramat- indultunk el a szobájuk felé. Nem kellett sokat mennünk,mert a keresett vámpír szembe jött velünk. Mindkettőnknek ugyan az volt a reakciónk. Megtorpantunk és eltátottuk a szánkat. Emmett ott állt előttünk,teljes életnagyságban, egy szál ágyékkötőben,egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi van lányok?- nevetett fel,majd egy szempillantás alatt közénk került és átkarolt mindkettőnket
- Hello Tarzan- találtam meg a hangomat,ami elég nehéz volt tekintve ezt az öltözéket és Em dagadó izmait
- Hello te kis amazon- nevetett le rám
- Ha megbocsájtasz- mondta Rosalie megbabonázva és kézen ragadva Emmettet elrángatta. Nem akarom tudni,sem hallani,hogy mit csinálnak. Azzal a reménnyel indultam Alice keresésére,hogy a zenén kívül mást nem fogunk hallani,vagyis elég messze mennek az erdőben.
- Alice- kocogtattam meg a vállát- Edward még mindig nincs itt?- kérdeztem,mikor megfordult
- Sajnálom,de nem láttam- simogatta meg a vállam- Biztos mindjárt itt lesz
- Oké- bólogattam körbe nézve- Láttad már Jaspert?
- Igen- mosolyodott el- Nagyon szexi- harapott az alsó ajkába
- Na igen..Mármint nem úgy- kezdtem mentegetőzni
- Tudom,tudom- mosolygott elnézően- Itt vannak a barátaid- mutatott az ajtó felé
- Köszi- hagytam ott gyorsan. Csak nekem tűnt fel,hogy Jasperrel valahogy mindig sikerült beégnem? Rányitok vagy azt mondom szexi.. Jó,ez igaz is,na de akkor is.
- Sziasztok- értem oda Aprilékhez
- Szia Cassie- ölelt meg Julie,majd April is
- Elképesztő- nézett körbe Julie- Komolyan itt élnek?
- Aha,igen- bólintottam- Fiúk?
- Valahol a kaja felé- mutatott April az étkező irányába egy fintorral- Igazán kibírhattak volna még pár percet
- És hol van Edward?- kérdezte Julie. Hát ez az egymillió dolláros kérdés.
- Egy perc és megkeresem- mosolyodtam el és a lépcső felé vettem az irányt. Most már tényleg itt lenne az ideje,hogy Edward megjelenjen. Felmentem a lépcső tetejére és körbenéztem. Pár pillanat múlva kiszúrtam,ahogy bejött az ajtón. Lesiettem a lépcsőn,már amennyire ebben a ruhában tudtam és az emberek között lavírozva eljutottam addig a helyik,ahol előbb Edwardot láttam. Nos,persze,hogy már nem volt ott,ezért elkezdtem forgolódni. Hirtelen valaki átölelt hátulról és ha nem éreztem volna mennyire hideg az illető,biztosan orrba vágtam volna.
- Végre itt vagy- fordultam meg bosszankodva,majd szemügyre vettem és mosolyra rándult a szám. Ugyan csak egyszer láttam a Russel Crowe féle Gladiátort,de egyből az jutott eszembe.
- A rabszolgád vagyok- ölelt át mosolyogva és a nyakamba csókolt
- Azt teszed amit csak mondok?- húzódott mosolyra a szám. Ez igen csak kecsegtető ajánlat.
- Ne is gondolj semmi olyanra- adott puszit a fejemre
- Illúzió romboló vagy tudod-e?- húztam el a számat
- Mellesleg- tartott el magától és alaposan végig mért- Ejha- mondta elismerően,amitől éreztem,hogy elpirulok- Ezt meg kell köszönnöm Alicenek
- Nincs mit- haladt el mellettünk Alice,Jasperrel kézen fogva,aki szintén elismerő pillantásokkal díjazta a szerelésem és ettől még jobban zavarba jöttem,így inkább Edward mellkasába temettem az arcom.
- Figyelj csak- mondta Edward,miközben a hátam simogatta- Hoztam valakit,nehogy azt mondd,hogy milyen rossz barát vagyok
- Igen? Kit?- néztem fel rá kíváncsian,majd körbenéztem,de nem tudtam volna megmondani,hogy kit hozott Edward a sok ott tartózkodó közül
- De nehogy azt hidd,hogy egy percre is szem elől tévesztem,mert lehet,hogy te bízol benne,de én nem- mondta zavartalanul és itt már kezdett körvonalazódni az idegen személye
- Szia Cassie- köszönt az ismerős,melengető hang mögöttem
Köszönöm szépen a leveleket Annának,Áginak,Encinek és Ilának! És a kommenteknek is nagyon örültem:) Liana,köszi a dicséretet,örülök,hogy ennyire tetszett! <3
Továbbra is várom a véleményeteket martin.cinti@gmail.com
77. fejezet
Haza érve a ház előtt anyával találkoztunk,éppen munkába igyekezett.
- Szia anya- siettem oda hozzá és miközben átöleltem egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia kicsim- mosolyodott el- Szia Alice- köszönt a mögöttem ácsorgó lánynak is
- Hello Melinda- köszönt mosolyogva- Köszi,hogy megengedted a csajos bulit
- Nincs mit- legyintett- Most viszont sietnem kell. Vacsora van a hűtőben,meg mindenféle rágcsálnivaló. Érezzétek jól magatokat- adott még egy puszit,majd magunkra hagyott minket. Ahogy anya elhajtott,Alice már bent is volt a házban,én pedig követtem őt. Egyből felmentünk a szobába,mire én felértem Alice már kifelé pakolt a táskákból.
- Mit csinálsz?- érdeklődtem az ágyon elhelyezkedve törökülésbe
- Kipakolom az estére szükséges holmikat és a te ruháidat is. Meggondoltam magam és mégsem megyek el,Esme bevállalta, amiket meg kellett volna csinálnom.- magyarázta
- Miért? Nem mintha nem örülnék a maradásodnak- tettem hozzá gyorsan,amin csak mosolygott
- Később Rosalie is beugrik- mondta válasz helyett- Csak még beszerzi a ruhákat
- Milyen ruhákat? Most már igazán elmondhatnád mit tervezel holnapra- vetettem fel az ötletet
- Majd holnap meglátod,nagyon fog tetszeni- nevetett fel csilingelő hangon- És ne aggódj,a ruhád is szuper lesz- kacsintott rám.
- Ha te mondod- egyeztem bele sóhajtva. Alice egy tipikusan olyan lány,akinél hiába próbálkozol bárhogyan,ha ő valamit a fejébe vett,vagy nem akar elmondani az úgy is lesz,ahogy ő akarja.
Természetesen nem úsztam meg,hogy ne tömjön meg,mint valami állatot és addig nem engedett felállni,amíg el nem fogyott az amit a tányérra pakolt.
- Alice esküszöm,ha még egyszer ennyi kaját tukmálsz belém,nem állok szóba veled többet- fenyegettem meg,de csak kinevetett. Képes volt kinevetni a fenyegetésem..amit úgysem tartottam volna be. Ahhoz túlságosan is szeretem ezt a kis túlbuzgó tündérkét.
Vacsi után felmentünk és amíg én zuhanyoztam,meg hajat mostam,Alice tovább ügyködött. Mikor visszamentem a szobába,éppen a mobilomon beszélt valakivel. Kérdőn néztem rá,de ő csak csacsogott tovább mosolyogva,aztán végre hajlandó volt észrevenni.
- Már be is jött Tyler,adom is. Szia- köszönt el a tesómtól,majd felém nyújtotta a telefont. Zavarodottan vettem el és emeltem a fülemhez.
- Ty?- szóltam bele
- Szia,hugi- köszönt lelkesen- Mi a helyzet?
- Semmi. És veled? Miért hívtál?
- Csak hiányzol. Mikor jössz haza? Gondolom lenne mit mesélned..Bár Forks nem a legizgibb hely a Földön.
- Hát azért itt is történnek dolgok- mondtam kibámulva az ablakon. De nem hiszem,hogy a bátyám épelméjűnek tartana,ha elmondanám,hogy vámpírok és farkassá változó srácok laknak itt. Ennek ellenére azt hiszem ő még bolondan is szeretne- És te is jöhetnél- tettem hozzá
- Majd meglátjuk. Amúgy ki az a csak,aki felvette?
- Alice Cullen- mondtam olyan hangsúllyal,mintha valami lányeges dolgot felejtett volna el- Edward testvére
- Ja,tényleg. Kedves lány- jegyezte meg mellékesnek tűnően,de ismerve a bátyámat egyből tudtam,mire megy ki a játék.
- Van barátja- tettem hozzá szemforgatva
- Nem is azért mondtam- háborodott fel- Na jó,lehet- ismerte el,mire mindketten felnevettünk. Beszéltünk még néhány percet,aztán letettem a telefont és alá vetettem magam Alice terveinek.
Igazából még sosem volt ilyen csajos estében részem,valahogy sosem éreztem létfontosságúnak és őszintén megvallva nem is volt olyan barátnőm,akivel szívesen csináltam volna ilyet. Viszont Alice..Ő nagyon is olyan barátnő,akivel igen.
- Ez minek is?- kérdeztem a maszkot piszkálva,amit Alice rám kent
- Hogy még szebb legyen a bőröd- csapott rá finoman a kezemre- Ne piszkáld,mindjárt leszedheted
- És Rosalie mikor jön?- kérdeztem az órára pillantva
- Nemsokára,csak..- nem fejezte be a mondatot,mert hirtelen elhomályosodott a tekintete,a következő percben pedig már a telefonjáért nyúlt és smst kezdett írni
- Minden rendben?- kérdeztem bizonytalanul
- Ó persze- mosolygott rám- Csak Jaspernek írtam
- Biztos minden rendben?- vontam fel a szemöldököm kétkedve
- Igen,ne aggódj- legyintett,de én kitartóan meresztettem rá hatalmas szemeket,hátha mégis megesik rajtam a szíve és legalább ezt elárulja. Kifejezéstelen arccal nézett rám,de aztán elhúzta a száját és felsóhajtott,miközben az ég felé emelte a tekintetét.
- Edward nem bír elnyugodni és tönkre akarja tenni az esténket. Egyfolytában azt tervezgeti,hogy fog eltüntetni innen engem,vagy téged megszöktetni. Olyan undok- mondta bosszúsan
- Alice..ez csak egy feltevés,de..lehet,hogy nem ellened készül merényletre,csupán csak..velem szeretne lenni- mondtam óvatosan,mire Alice úgy nézett rám,ahogy el tudom képzelni mások nézését,ha színt vallanék arról mi is történt itt velem azóta,hogy ide költöztem és megismertem a Cullen családot.
- Jó,rendben..- mondta vontatottan- Lehet benne valami- vonta meg a vállát- De akkor is- tért vissza az előbbi bosszús kedvéhez- Nem igaz,hogy egy estét képtelen feláldozni
- Inkább beszéljünk másról. Mondjuk a ruhákról- tereltem a témát olyan irányba,hogy esetlegesen valami információt is kapjak a holnapi napot illetően. Alice persze egyből ráharapott erre a dologra és meg is feledkezett Edwardról. Ahogy én is,hiszen nagyon jól éreztem magam.
Éjfél körül Rosalie is beugrott,szó szerint,ugyanis az ablakot használta. Az egyetlen akiből nem néztem volna ki,hogy ehhez a bejutási módszerhez folyamodik,hozzá inkább az elegánsabb ajtó használatot társítottam,bár kétségtelen,hogy az ablakomon is nagyon elegánsan libbent be.
- Nem,nem,nem- pattant fel Alice,ahogy Rosalie lábat földet ért- Minek hoztad ide?
- Az övé nincs itt- kerülte ki Alicet és megölelt egy hatalmas mosollyal- Rég láttalak- ült le mellém
- Én is téged..Az iskolában
- Tudod,hogy gondoltam- legyintett nevetve- Bocs,hogy csak most jöttem,de hát Emmettet nehéz levakarni
- Szegény Em- kuncogtam fel- Mihez kezd most egyedül?- kérdeztem,mire Rosalie már nyitotta is a száját,de megelőztem- Költői kérdés volt
- Takarítanak- mondta mosolyogva- Miután eljöttetek Edward és Jasper levezették a feles energiáikat,amibe persze Emmettnek is be kellett szállnia- forgatta meg a szemét- Ezt pedig pár berendezési tárgy bánta,Esme pedig megparancsolta nekik,hogy takarítsanak fel maguk után,emberi módon- mesélte nagyon vidáman. Ahogy elképzeltem,ahogy ők hárman rendesen takarítanak,hát valóban elég vicces lehetett
- Szóval ezért is akar mindig megszökni Edward- szólalt meg Alice mosolyogva
- Igen,de Jasper folyton elkapta és kezdhették előröl tulajdonképpen..Te szóltál neki?- vonta fel a szemöldökét kérdőn
- Persze- vágta rá Alice- Nem akarom,hogy elrontsa a bulinkat
- Helyes- bólintott Rosalie
- Ez szuper,mehetünk vásárolni jövő héten- csillant fel Alice szeme. Biztos gondolatban felmérte a lehetséges károkat amit a fiúk okoztak és biztosra veszem,hogy a pár berendezési tárgy nem egy-két széket takar csak.
- Na mondjuk el,mit terveztél holnapra- mondta Rosalie,amiért a nyakába tudtam volna vetni magam. Végre megtudok mindent! Nagyon utálom,ha titkolóznak előttem.
- Rendben- egyezett bele Alice nagy nehezen- Imádok bulikat szervezni és meg kell ünnepelni,hogy végre itthon vagyunk- magyarázta- Ezért összehívtam egy kisebb társaságot estére- a mosolya egyre jobban kiszélesedett. Látszott,hogy már a buli gondolata is teljesen lázba hozza és nagyon büszke is magára,hogy ennyi idő alatt össze tudta hozni- Jelmezes lesz
- Micsoda?- kérdeztem vissza értetlenül
- Beöltözős buli- mondta lassan tagoltan
- De.. nekem nincs is ruhám- ellenkeztem- Mellesleg,hogy csináltad?
- Az legyen az én titkom,egyszer talán majd beavatlak- kacsintott rám- És van ruhád,csak még nem láthatod
- Kösz- morogtam
- Viszont itt a miénk,ha szeretnéd látni- tett elém egy táskát Rosalie. Kicsit még duzzogtam,de aztán beláttam,hogy semmi értelme és a kíváncsiságom is felül kerekedett,így rávetettem magam a táskára. Először egy nagyon merész,félvállas,tigris mintás,tépett aljú miniruha akadt a kezem közé,aminek nagyon finom anyaga volt.
- Oké,melyikőtök viseli majd ezt az állatot?- néztem rájuk nagy szemekkel
- Én- kapta ki a kezemből Rosalie és mosolyogva az arcához simította
- Emmettnek tetszeni fog az biztos- nevettem fel
- Az ő ötlete volt
- Hát ezt valahogy sejtettem- ingattam a fejem mosolyogva,aztán a következő ruháért nyúltam,ami már kizárásos alapon csak Aliceé lehetett. Egy fodros aljú,türkizkék,pánt nélküli kisruha volt,aminek a mellrésze selyemből volt és alatta egy fekete szalag volt masnira kötve.
- Még nem tudtam eldönteni,hogy minek is öltözzek,de ez jó 50-es éveknek is és tündér jelmeznek is
- Nagyon szép. És Jasper minek öltözik? Ő is tündérnek?- kuncogtam fel a gondolatra. Cicanaci,feszülős trikó..
- Nem- ráncolta a homlokát bosszúsan és összefonta a melle előtt a kezeit- Nem tudom minek öltözik.. De Edwardot tudom. Meg Emmettét- nevetett fel- Nagy durranás lesz- sandított Rosaliera,aki hasonlóan értetlenül nézett rá,mint én- Nem mondom meg- rázta a fejét
- Úgyis megtudom- legyintett Rosalie- Alig várom már,hogy felvehessem- tért vissza a ruhája csodálásához
- Mondjátok már el,hogy én mit kapok
- Nem- rázta a fejét Alice- Titok. Senki nem tudja rajtunk kívül,de hidd el..Nagyon fog tetszeni- mondta jelentőségteljesen. Ha ő mondja..
Még fent voltam egy darabig,aztán szépen lassan elaludtam,de hogy mit csináltak a lányok azt nem tudom. Viszont,mikor délelőtt felkeltem Alice ott ült a szobámban.
- Szia- köszönt mosolyogva- Jól aludtál?
- Igen- mosolyodtam el én is- Mit csináltatok?
- Rosalie nemrég ment haza,hogy megnézze minden rendben megy-e,én pedig olvasgattam,amíg aludtál. Anyukád is nemrég jött haza. Készülj el,addig csinálok reggelit és már mehetünk is- állt fel és már kint is volt a szobából. Lustálkodtam még,legalábbis akartam,de Alice pár másodpercen belül visszajött és kiparancsolt az ágyból. Nehézkesen elvonszoltam magam a fürdőbe,lezuhanyoztam,felvettem a kikészített ruhámat,mert ugye Alice semmit sem bíz a véletlenre,majd lementem hozzá a konyhába. Megreggeliztem,írtam egy üzenetet anyának és már indultunk is hozzájuk,mivel kötött a szoros napirend.
Mikor odaértünk hozzájuk,már minden készen volt és sehol nem láttam senkit,ami felettébb furcsa volt.
- Na,elhozom a ruhádat- fordult felém Alice- Addig foglald el magad. Edward nincs itthon,csak Jasper és Emmett meg Rosalie. Sietek- nyomott egy puszit az arcomra és magamra hagyott. Fogalmam sem volt mit csinálhatnék,ezért Edward szobája felé vettem az irányt. Most már komolyan kezdett hiányozni és bosszantott,hogy nincs itt. És egy kicsit az is,hogy tegnap este nem próbálkozott jobban. Bár ki tudja mit művelt vele Jasper és Emmett..Inkább bele sem gondolok!
Elhatároztam,hogy lemegyek,de mire az ajtóhoz értem,megjelent Rosalie egy csomó mindennel a kezében.
- Szia- jött be mosolyogva- Alice megengedte,hogy nélküle kezdjem el- mondta és becsukta maga mögött az ajtót- Menj zuhanyozz le,aztán vedd fel ezt- nyújtott felém,nem viccelek,egy boxert és egy nagyméretű trikót. Habár nem értettem,nem ellenkeztem,elvettem tőle és a fürdőbe mentem.
- Moss hajat is- kiabált utánam. De hát tegnap mostam..Mindegy. Megtettem amire kért,felvettem a kapott ruhákat és visszamentem hozzá.
- Ülj le- mutatott a székre- Becsavarom a hajad és kifestelek
- Nincs még korán?- vontam fel a szemöldököm és felnéztem rá
- Akkor csak a hajadat csinálom meg- forgatta meg a szemét,majd hozzá is látott. Gyanítom,hogy csak az időt húzta,mert az ő gyorsaságával megcsinálhatta volna fél perc alatt is,de még fél óra múlva is a hajamat fésülgette és csavargatta a csavarókra.
- Rendben,kész- jelentette be elégedetten mosolyogva,40 perccel később- Most megyek,még van egy-két dolgom,addig..foglald el magad- hagyott ott. Rendben és mégis mit csináljak? Gondoltam egyet és elindultam lefelé,hogy benézzek Jasperhez vagy Emmetthez.
- Hahó- dugtam be a fejem Jasper szobájába- Jasper..
- Szia- jött ki a fürdőből egy..egy szemceruzával a kezében. Ez valami vicc ugye?
- Te..mit csinálsz?- kérdeztem döbbenten
- Ó,hogy ez?- emelte fel a ceruzát,aztán felnevetett- Csak a jelmezemhez kell. Gyere be- intett a fejével. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az ágyára.
- Mégis minek öltözöl?- érdeklődtem,hogy valami értelmet nyerjen a smink használat,mert így csak arra tudtam gondolni,hogy Jasper titokban nőnek sminkeli magát..Fúj..
- Mindjárt meglátod- ment vissza a fürdőbe. Amíg rá vártam,a könyvespolcához mentem és elkezdtem nézegetni a könyveit. Az egyik polcon,nagy valószínűséggel a naplóit tartotta. Meglepett,hogy ő is ír naplót és az is,hogy itt tartja őket a polcon. Bár azt hiszem egyikük sem olvasná el.Csak Emmett..Nem,ezt még belőle sem nézem ki. Én sem akartam elolvasni,viszont az nagyon érdekelt,hogy hol és mikor élt.
- Jasper- szóltam be neki a fürdőbe
- Tessék?- nyitotta ki az ajtót,de nem jött ki
- Amikor a naplókat írtad hol laktatok?- kérdeztem a bőrkötéses könyveket nézve
- Az első lapra rá van írva,nézd meg nyugodtan- csukta vissza az ajtót. Jól esett a bizalma és egyből le is vettem az első könyvet. Biztos,hogy csak a leglényegesebb dolgok kerültek bele a naplókba,mert 4 évre ezek igen csak kevesek lettek volna.
- Találtál valami jó helyet?- kérdezte
- Igen. Képzeld a mamám Espoo-ban született. Szerettél ott?- fordultam meg és ahogy megláttam,eltátottam a számat. Egy fekete bőrgatya és egy hálós hosszú ujjú volt rajta és bakancs. Plusz a körmei feketére festve és a szeme kihúzva.
- Úgy nézek ki,mint egy rock sztár?- kérdezte mosolyogva
- Öhm..azt hiszem..Azt hiszem neked megártott a velem való film nézés. Hányszor nézted meg titokban a Kárhozottak királynőjét?- szűkítettem össze a szemem
- Csak veled ötször kellett megnéznem- mondta szörnyülködve. Pedig úgy tűnik elég nagy hatást gyakorolt rá..
- Amúgy- sóhajtottam fel- Szégyellem magam,amiért ez a mondat elhagyja a számat,de..Jobban nézel ki,mint Lestat- húztam el a számat,mire ő szélesen elmosolyodott
- Akkor jó. És igen,szerettem Espoo-t. Nem is tudtam,hogy a mamád finn.
- Ja,csak félig- vontam vállat és visszatettem a polcra a könyvet- Csak az apukája volt az,de ő is csak félig már. Anyukája meg olasz. Jól festhettek együtt- mosolyodtam el- Amikor ti ott éltetek olyan..9-10 éves lehetett azt hiszem. A matek sosem volt az erősségem- vontam meg újra a vállam mosolyogva
- És..- kezdte,de Alice hangja félbeszakította- Menj mielőtt bejön,mert akkor semmit sem ért a titkolózásom
- Jól van,kösz,hogy kidobsz- mondtam sértődötten és elindultam az ajtó felé
- Tudom,hogy úgysem haragszol- szólt utánam. Mielőtt becsuktam magam mögött az ajtót,még kiöltöttem rá a nyelvem,aztán felszaladtam az emeletre. Alice és Rosalie már Edward szobájában vártak,hatalmas vigyorral.
- Itt a ruhád- mondta Alice,majd előhúzta a háta mögül..
Nagyon szépen köszönöm a sok kommentet és az e-maileket Annának,Áginak,Encinek és Ilának!! <3
Doree friss általában hétvégén van. És még egyszer köszönöm a meglepetéseket!:D
Nagyon várom a véleményeteket :) martin.cinti@gmail.com
76. fejezet
- Edward!- vetettem magam a nyakába és szorosan átöleltem. Egy normális embert már rég megfojtottam volna,bár ő sem ölelt éppen finoman.
- Úgy hiányoztál- mondta halkan és finoman megcsókolt,de erőt vettem magamon és elhúzódtam tőle.
- Mégis miért tűntél el egyetlen szó nélkül?- kérdeztem számon kérően
- Amikor Rosalieék vadászni voltak Victoria nyomára bukkantak. Utánuk mentünk Alicevel,de nem találtuk meg.- sóhajtott fel
- Mielőtt Jasper elmondta mindenre gondoltam
- Elmondta?- kérdezte egy kicsit dühösen. Hát,ezt lehet nem kellett volna elmondanom..
- Csak aggódott értem- próbáltam menteni a menthetőt- Teljesen ki voltam akadva,hogy szó nélkül eltűntél,azt hittem,hogy elhagytál- suttogtam.Kicsi túlzás nem árt.
- Sajnálom- enyhült meg egyből és újból magához ölelt- Muszáj volt azonnal indulnunk
- Tudom
- Jól kijöttetek?- érdeklődött
- Ó,nagyon- bólogattam mosolyogva
- Ennek örülök,kicsit aggódtam azért-vallotta be
- Héj- néztem rá morcosan- Nagyon jól viselkedtünk,igazán bízhatnál bennünk jobban is
- Sajnálom- puszilta meg a homlokom
- Anya kérdezte miért nem jöttél mostanában,még mielőtt átköltöztem hozzátok.
- És mit mondtál?- nézett le rám
- Hogy rontottál a suliban és Carlisle rövid pórázra fogott- vigyorogtam
- Szóval így állunk?- húzta fel a szemöldökét,aztán eldöntött az ágyon és elkezdett csikizni. Kapálóztam,sikítoztam,de nem hatotta meg.
- Te..állat- mondtam elfúló hangon,levegő után kapkodva mikor végre abbahagyta
- Kipirultál- simított végig az arcomon mosolyogva
- Tényleg?- kérdeztem gúnyosan- Elmegyek zuhanyozni,mert már teljesen éber vagyok- keltem fel,összeszedtem a cuccom és bementem a fürdőbe. Úgysem tudtam volna visszaaludni,hogy Edward visszajött,aztán most,hogy megcsikizett már végképp nem. Lezuhanyoztam,felöltöztem és visszamentem hozzá a szobába. Egyből az ölébe húzott és arról kérdezgetett,hogy mit csináltunk Jasperrel.
- De nem faggattad ki őt amikor hazaértél? Vagy máshogy nem oldottad meg?- böktem homlokon
- Egyből feljöttem hozzád,meg különben is most inkább Alice foglalja le- mosolyodott el huncutul. Túl sok időt töltött Emmettel..
- Mellesleg anya szerint Jasper nagyon kedves fiú. Biztos a tökéletes bátyja miatt- mondtam nevetve,miközben végigsimítottam az arcán
- Ha ezt kevesebb nevetéssel és egy kicsit több komolysággal mondtad volna- vonta össze a szemöldökét
- A lényeg,hogy anya komolyan gondolta- adtam neki puszit- De tényleg nagyon tetszett neki Jasper. Még meg is simogatta- mondtam a még számomra is meglepő tényt,aztán hirtelen valaki megragadott és elkezdett ölelgetni
- Alice,légyszi,megfulladok- mondtam nevetve,mire elengedett és vigyorogva nézett rám
- Úgy hiányoztál- ölelt újra magához,már finomabban
- Te is nekem- öleltem vissza mosolyogva
- Annyi mindent kell mesélned- ült le az ágyra és engem is lehúzott maga mellé- Jasper csak annyit mondott,hogy nagyon-nagyon jól éreztétek magatokat,szóval neked részletesen be kell számolnod minden egyes együtt töltött percetektől
- Öh..ha ezt tudom leírtam volna mindent- néztem Edwardra,aki csak mosolyogva ingatta a fejét
- Óh és a legjobb- kezdte Alice,ha lehet az előzőnél még szélesebb mosollyal- Hétvégére van egy szuper ötletem,szóval ma nálatok alszom,anyukáddal már megbeszéltem ne aggódj- intett le,mikor nyitottam a számat
- Elhiszem,de tudod..Edward- mutogattam mögé,mire megfordult,végignézett Edwardon,aztán visszafordult hozzám
- Kibírod nélküle hidd el,nagyon jó buli lesz- mosolygott rendületlenül. Hát ez így nem ér! Most jött haza és nem is lehetek vele.
- Most hagylak titeket egy kicsit- pattant fel hirtelen- Szerveznem kell,a suliban találkozunk- nyomott puszit a fejemre és kitáncolt
- Esélyem sincs a szökésre igaz?- néztem Edwardra reménytelenül
- Lehetetlen,a kis törpe mindenhol megtalál- mondta,aztán felkuncogott- Azt mondta,hogy ne merészeljem így hívni,te pedig ne is gondolkozz ilyeneken,mert nem menekülsz- továbbította Alice üzenetét
- Óh remek- sóhajtottam fel,de aztán elmosolyodtam. Biztos tényleg jó lesz,ha Alice mondja..
Pár óra múlva,ami alatt Edwardot arról kérdezgettem,hogy mégis mit csináltak,elindultunk az iskolába. Mikor kiszálltunk a parkolóban,minden szem ránk szegeződött és megint elkezdtek sugdolózni. Én ezt nem szoktam meg. Oké,hogy Cullenékről sugdolóztak,mikor idejöttek,de most már igazán abbahagyhatnák.
- Csalódtam benned- szólalt meg Edward,mire elképedve néztem fel rá és megtorpantan.
- Csalódtál? Bennem?- kérdeztem vissza. Most meg mégis mit csináltam?
- Elmegyek pár napra és egyből megcsalsz Jasperrel- ingatta a fejét,de a szája szélén már ott bujkált a mosolya
- Nem vagy vicces- közöltem vele epésen- De komolyan még mindig ez a téma?- vontam fel a szemöldököm
- Hát tényleg jól összemelegedtetek- vont vállat,én pedig kihúztam a kezem az övéből és keresztbe fontam a karjaimat a mellem előtt- Jó csak vicc volt- nevetett fel és magához húzott
- Hagyjál- morogtam a mellkasába és próbáltam eltolni magamtól,de nem volt túl sok esélyem. Hirtelen mégis elengedett és maga mögé tolt. Nem kellett sokat gondolkoznom mi a baja,hiszen Nate közeledett felénk. Na már csak ő kellett tényleg.. A farkas problémámról el is feledkeztem,annyira örültem Edward és persze a többiek hazatérésének,de ezt mégsem lehet annyiban hagyni. Muszáj beszélnem erről a..problémáról? Nem,ez erős kifejezés volt.. Dolog. Amíg nem tisztázzuk dolog.
- Szia Cassie- ért mellénk és óvatosan rám pillantott
- Szia Nate- köszöntem vissza. Megtorpant,de mikor nyitotta a száját,hogy mondjon valamit,meggondolta magát és tovább indult.
- Héj- szólt utána Edward
- Ne csináld- sziszegtem. Egyáltalán nem akartam,hogy balhézzon az iskola parkolójában és őszintén bevallom,fogalmam sincs mire is képes Nate,így azt sem tudom melyiküket kellene jobban féltenem
- Igen?- fordult vissza és már nyoma sem volt az előbbi óvatosságnak. Mielőtt azonban bármit is mondhattam volna Edwardnak,csak egy elmosódott fehér csíkot láttam,ami,a roppanásból és abból,hogy Nate az orrához kapott,arra következtetek Edward keze volt.
- Te normális vagy?- förmedtem rá- Nate jól vagy?- fordultam hozzá ijedten.
- Semmi baja- mondta Edward- Ezt remélem tudod melyik húzásodért kaptad. Ne merj még egyszer hozzá érni- mondta halkan. Nate alig észrevehetően bólintott,vetett rám még egy pillantást,majd sarkon fordult és elvegyült a tömegben
- Te eszednél vagy?- néztem rá hüledezve- Baja is eshetett volna- mutattam Nate után
- Hidd el,hogy nem,nincs semmi baja és ezt megérdemelte. Nem olvastál..- körbenézett és lehalkította a hangját- Bella naplójában a fajtájáról?
- Nem,képzeld azokat a kalandokat nem írta bele,csak azt,hogy miután elmentél..- elharaptam a mondatot és lesütöttem a szemem. Talán ezt sem kellett volna mondanom
- Miután elmentem,ő Jacobbal volt- fejezte be helyettem- Semmi baj,tudom. Hiszen azért nincs ő most itt. Mert én már nem akartam vele lenni azután
- Inkább menjünk- böktem a fejemmel az iskola épülete felé. Valahogy mindig kényelmetlenül érintett a Bella-téma. Megfogta a kezem és bementünk az első órára.
Az ebédlőben már mind egy asztalnál ültünk és Emmett élménybeszámolóját hallgattam a kalandos útjukról,amit véleményem szerint néhány helyen kicsit kiszínezett,de mindenesetre nagyon mulatságos volt. Rosalie és Alice a hétvégi bulit szervezték,amiről még mindig nem tudtam semmit,Jasper és Edward pedig.. Hát ők azt hiszem egymással beszélgettek fejben.
Emmett éppen egy nagyon izgalmas résznél tartott,még mutogatott is hozzá,mikor hirtelen elhallgatott és elnézett jobbra. Én is követtem a tekintetét és valószínűleg Natet nézte,aki minket,vagyis inkább engem szuggerált.
- Edward!- szólt rá Alice és lábszáron rúgta,mire Edward csúnyán nézett rá
- De átváltozott- morogta felháborodottan. Oké,szóval Nateről van szó. Szegény srác,kezdem tényleg sajnálni.
- Nem gondolod,hogy kicsit túldramatizálod?- vonta fel a szemöldökét Alice- És szerintem neki kéne dönteni. Tudom,hogy rossz érzés,de lehetetlen,hogy megtörténjen- mondta komolyan. Oké,ennél még az is jobb,mikor csak néznek egymásra és tudod,hogy éppen beszélnek,de legalább nem hallod.
- Viselkedj,mert számít- mondta angyali mosollyal és újra a papír felé fordult. Kérdőn néztem Edwardra,de ő elnézett felettem. Már éppen arra készültem,hogy valahogy magamra vonom a figyelmét,mikor valaki megköszörülte mögöttem a torkát. Hátrafordultam és Nate állt ott.
- Öhm.. Hello- köszönt félszegen- Beszélhetnénk?- nézett rám
- Persze- bólintottam hozzá hasonlóan bizonytalanul és felálltam,de Edward elkapta a karom,visszahúzott és megcsókolt. Értetlenül pillantottam végig az asztaltársaságon,mikor elengedett és örömmel nyugtáztam,hogy a többiek,főleg Alice szerint is,túlspilázza ezt a dolgot. Majd beszélek a fejével..
- Kint..- bökött az ajtó felé Nate,mire én bólintottam és követtem őt. Kicsit eltávolodtunk a menza épületétől,mikor végre megállt és szembe fordult velem. Látszott rajta,hogy nem csak zavarban van,de nehezére is esik ez a beszélgetés. Zsebre rakott kezekkel a földet nézve,rugdosta a kis kavicsokat.
- Én..- kezdte,majd felsóhajtott- Azt szeretném mondani- futott neki még egyszer,amin már mosolyognom kellett
- Azt szeretnéd mondani,hogy "Bocs,hogy néha ennyire tapló vagyok,szeretném ha barátok lennénk és most már komolyan gondolom,valamint teszek is érte és ne haragudj,amiért a frászt hoztam rád,mikor előtted lettem egy nem éppen kis méretű farkas"?
- Öhm..nagyjából- nézett rám halvány mosollyal
- Rendben. Hallgatlak- bólintottam és várakozóan néztem rá. Elmosolyodott,most már magabiztosan és belekezdett a szövegébe
- Bocs,hogy tapló vagyok,ígérem megváltozok és a legjobb barátod leszek,aki ha kell megvéd..tudod kiktől- mondta,mire összeráncoltam a homlokom- De persze ők nagyon rendesek- tette hozzá nem túl nagy meggyőződéssel- És tényleg sajnálom azt az átváltozás dolgot- mondta őszintén- Nem akartam..Nagyon sajnálom!
- Oké,rendben- mosolyodtam el- Nem haragszom és örülnék,ha végre tényleg-hangsúlyoztam ki- Barátok lennénk
- Úgy lesz- mosolyodott el szélesen és magához ölelt- Mikor jössz el hozzánk?- engedett el
- Mármint La Push?- kérdeztem bizonytalanul
- Igen,meg hozzánk, haza- mondta lelkesen
- Hát ezt majd megbeszéljük,de most már menjünk vissza- mondtam,mikor megkordult a gyomrom- Éhes vagyok
- Oké,menjünk- karolta át a vállam és visszamentünk az ebédlőbe,de az asztalhoz már nem kísért vissza.
- Szóval..- nézett rám Edward várakozóan,de Alice a szavába vágott,így szerencsésen megúsztam egy "Ő egy rossz farkas,nem barátkozhatsz vele" beszélgetést. Már előre látom,hogy nem lesz egyszerű meggyőzni Edwardot arról,hogy tudom mit csinálok.
- Suli után elmegyünk hozzánk,összeszedjük a cuccainkat,aztán hazaviszlek,én még intézkedek,este visszamegyek,csajos estét tartunk,szombaton visszamegyünk hozzánk és este buli- vázolta a terveit Alice
- És milyen buli is lesz?- érdeklődtem
- Tetszeni fog hidd el- kacsintott rám Emmett vigyorogva. Ha neki ennyire tetszik,akkor valami perverz dolog.. De Alice nem szervezne olyan bulit.. Legalábbis nagyon remélem.
Iskola után valóban egyből hozzájuk mentünk,Edward pedig azzal az indokkal jött velem,hogy segít összepakolni. Nos..merőben más a pakolásról alkotott fogalmunk,ugyanis amint becsukta az ajtót mögöttünk,már a karjaiba is kapott és az ágyra döntve kezdett csókolni. Egy pillanatra sem merült fel bennem,hogy bárhogyan is ellenkezzek,csak még jobban próbáltam őt magamhoz húzni,miközben a jéghideg hátát simogattam és a pólóját egyre feljebb tűrtem. Bármennyire is belemerültünk,lehetetlen volt nem meghallani a hangos csattanást lentről. Ijedten toltam el Edwardot és az ajtó irányába néztem,majd vissza Edwardra,aki ugyan döbbenten nézett rám,de a szája széle már felfelé kanyarodott
- Mi az?
- Jaspernek most sikerült összetörni Esme egyik kedvenc kis-asztalát..
- Hogy mi?- kerekedtek el a szemeim,majd az újabb,immár sokkal közelebbről hallatszódó csattanásra,megint összerezzentem
- Nos,ez az egyik szoba ajtó volt- tájékoztatott,majd felnevetett és leheveredett mellém
- Kérlek..Világosíts fel- támaszkodtam a könyökömre és lenéztem rá
- Tudod,példánkat követve Emmett kedvet kapott az olyan régen látott ágya meglátogatására és magával cipelte Rosaliet is..Jasper pedig..- hallgatott el jelentőségteljesen
- Szegény- kuncogtam fel. Csendben feküdtünk egymás mellett,néha felnevetve,vagy éppen azon szörnyülködve,hogy Emmett milyen hangokat képes kiadni magából.
- Megálltam a fejlődésben- suttogtam Edwardnak,mikor már elcsendesedett a ház
- Most gondolj bele az én helyzetembe- nézett rám fintorogva,mire megint kitört belőlünk a nevetés.
- Jó,hogy itthon vagy- feküdtem a mellkasára és behunytam a szemem,ő pedig egyből elkezdte simogatni a hátam. Azonban nem tartott sokáig ez az idilli állapot,mert Alice berobbant hozzánk,egy már megszokott levakarhatatlan mosollyal,amihez szerintem most nagyban hozzájárult Jasper tevékenysége,de inkább nem szólaltam meg.
- Készen vagyok- mondta,mire akaratlanul is kicsúszott a számon egy halk vihogás,ami felett ő elsiklott- Szóval mehetünk hozzátok- húzott le az ágyról,majd felkapva a táskámat kifelé kezdett tessékelni
- Légyszíves te meg segíts nekik rendbe tenni a házat- fordult vissza Alice az ajtóból
- De hát én nem csináltam semmit- védekezett Edward
- Te vagy mindennek az oka,szóval csináld- mondta Alice fagyosan,majd újra mosolyogva fordult felém- Mehetünk- ragadta meg a kezem és lesiettünk a lépcsőn,ki a kocsihoz és irány haza..
Köszönöm a kommenteket lányok,és a levelet Annának,Áginak és Encinek<3 Örülök,hogy Jasper is elnyerte a tetszéseteket,remélem örültök,hogy újra itt van mindenki :)
Továbbra is várom a véleményeteket :) martin.cinti@gmail.com
75. fejezet
A másnap reggelem elég nehézkesen indult. Alig bírtam kinyitni a szemeimet és valami kegyetlenül nyomta az arcomat. Sűrű pislogás után végre tisztán láttam és az álom is kiment a szememből,valamint az idegen hideg tárgy kilétére is fény derült. Olyan hirtelen ültem fel,hogy egy pillanatra minden elsötétült és mikor újra kitisztult a látásom,Jasper aggódó arcával szembesültem.
- Bocs- motyogtam
- Jól vagy?- kérdezte- Rosszul vagy?
- Nem csak hirtelen ültem fel. Nem akartam a kezeden tehénkedni,sajnálom- túrtam zavartan a hajamba
- Ja,semmi gond- nevetett fel halkan- Egész jól elvoltam itt
- De miért nem mentél ki?- kérdeztem értetlenül
- Miután elaludtál,felhoztalak,letettelek,de nem engedted el az ingemet és azt motyogtad,hogy ne hagyjalak itt. Nem volt szívem- vont vállat mosolyogva
- Hm,rendes tőled
- Készülődj,én addig csinálok neked valami ehetőt- állt fel és már ki is ment a szobából. Nagy nehezen lemásztam az ágyról,csak háromszor estem le majdnem,úgy belegabajodtam a takaróba,de végül sikerült eljutnom a fürdőszobába. Negyed óra alatt teljesen elkészültem,lementem,megreggeliztem és elindultunk a suliba.
Tesi órán össze voltunk vonva más osztályokkal,ugyanis csak egy tesi tanár nem betegedett le. Mégis milyen tesi tanárok betegednek meg? Na mindegy. Szóval tesi órán szerencsére Jasper is ott volt. Nem tudom miért,talán a sok együtt töltött idő miatt,de nagyon megszerettem őt.
- Hogy bírod?- kérdeztem együttérzően Jaspert,mikor már nem elsőre láttam fintorogni
- Néha utálom,hogy ilyen kifinomult a szaglásunk- nézett rám szenvedve- Tudod milyen büdösek itt néhányan?- nézett körbe,aztán el is futott mellettünk egy srác. Még az én gyomrom is felkeveredett tőle,azt hittem Jasper el is hányja magát.
- Megengeded?- lépett közelebb és az ujjaival összecsippentette az egyik tincsem
- Meg- bólintottam zavartan. Összeszedte magát,aztán magához ölelt és a hajamba temette az arcát,ahogy Edward szokta. Úgy tűnik egészen megszokta a közelségem,mert az ölelése már egészen lágy volt,nem pedig görcsös,ahogy a megismerkedésünkkor a testtartása.
- Látod mennyit fejlődtem?- kérdezte halkan,mikor elengedett,de nem nézett rám- Nem is olyan nehéz
- Büszke vagyok rád- simogattam meg a vállát. Csak egy pillanatra nézett rám,hogy rám mosolyogjon,de én nem csak a halvány mosolyát,hanem a fekete szemeit is láttam. De,még mindig nagyon nehéz és nagyon rossz neki. Kicsit csalódottan álltam be röplabdázni. Nem rajongok ezért a sportért,főleg,hogy most dupla órán keresztül kell csinálnom. Ráadásul Miával egy csapatba. Szegény lányt párszor fejbe dobtam,de azzal magyaráztam,hogy nem tudok jól szerválni és inkább kiálltam a pálya szélére. Jaspert kerestem a tekintetemmel és meg is láttam a konditerem ajtajában. Mielőtt az elhatározásom szerint,miszerint oda megyek hozzá,cselekedhettem volna,valaki egy hatalmasat rávágott a fenekemre.
- Héj- fordultam az illető után,aki nem volt más,mint Nate. Már nem csak az miatt,amit tett,hanem az idióta vigyora miatt is felment bennem a pumpa.
- Új nacid van?- kérdeztem szemtelenül,de válasz helyett inkább orbba vágtam. Ááú! Nekem senki nem mondta,hogy ez ennyire fáj.
- Héj- kapott az orrához,összevont szemöldökkel
- Felejts el- hagytam ott és áttrappoltam a terem másik oldalára,Jasperhez.
- Ez szép volt- nézett rám elismerően- Emmett büszke lesz rád- mondta,miközben bejött utánam- Nagyon fáj?- kérdezte a kezemre pillantva
- Baromira- szorongattam sajgó testrészem- Ezt még gyakorolnom kell úgy érzem. Majd Em-et felfogadom személyi edzőmnek
- Milyen kis harcias vagy. Ülj fel- mutatott a szekrényre. Erőt gyűjtöttem,hogy sikeresen fel tudjak mászni,de Jasper beelőzött és felültetett rá.
- Sikerült volna egyedül is- duzzogtam. Olyan idegesítő,hogy ennyire bénának néznek.
- Add ide- nyújtotta felém a kezét várakozóan,én pedig értetlenül ugyan,de a tenyerébe helyeztem a kezem. Hát persze,hajlamos vagyok megfeledkezni arról,milyen hidegek is.
- Hol vannak a többiek?- törtem meg a csendet
- Megkért,hogy ne beszéljek erről neked- mondta csendesen,még mindig a kezemet nézve
- Kérlek Jasper- néztem rá kiskutya szemekkel,mikor mégis felpillantott
- De többet nem kérdezel
- Nem- ráztam a fejem
- Victoriát keresik- mondta halkan és gyorsan
- Mi? De..
- Azt mondtad nem kérdezel- vágott a szavamba
- Olyan vagy- grimaszoltam sértődötten. Hogy képes ilyen információ után azt mondani,hogy nem mond mást? Mégis,hogy képzeli?
- Jól áll a duzzogás- nézett rám mosolyogva,mire nagylányosan kiöltöttem a nyelvem
Túléltük a testnevelés órát,az ebédet,és még két órát,majd mehettünk is haza,hála égnek. Komolyan nem bírtam volna tovább. Először fel sem tűnt,hogy mindenki engem bámul és összesúgnak mellettem,de miután egyre többször ismétlődött ez meg,már kezdett tényleg feltűnő lenni,nem mellesleg idegesítő is. Bementem a mosdóba és jó alaposan megnéztem magam a tükörben,de semmi ízléstelent vagy nem oda illőt nem találtam magamon. Ezt megosztottam Jasperrel is,mármint a többiek furcsa viselkedését,aki paranoiásnak titulált. Pont ő. De mivel pont ő mondta,így elhittem és próbáltam nem rájuk figyelni. Aztán az ebédlőben April felvilágosított miért is sugdolóznak rólam. A hét pletykája: "Egyből két Cullent hülyít és még az új sráccal is kikezdett". Még,hogy én kikezdtem Nate-el?? Jó ég! És elég durván félrenézték a kapcsolatomat Jasperrel is.
- Ne csináld már- ült le velem szembe Jasper,mikor már otthon voltunk nálunk- Mit érdekel mit mondanak ezek az emberek?
- Én is az vagyok- emlékeztettem keresztbe font kezekkel,mivel az ember szót olyan furcsa hanglejtéssel mondta,kicsit lenézően
- De te más vagy,te már majdhogynem Cullen vagy- mondta. Ez meghatott. Nagyon is. Főleg az ő szájából ilyet hallani.
- Elugrom egy gyors vadászatra,de sietek vissza- állt fel- Ma még nálunk alszol ugye?
- Igen- bólintottam mosolyogva. Még köszönni sem volt időm,olyan gyorsan hagyta el a házat. Hogy elfoglaljam magam,amíg ő uzsonnázni van,felmentem a szobámba. Kicsit rendet raktam,megpróbáltam tanulni is,de aztán elővettem a naplómat,hiszen olyan régen írtam már bele és ezt a pár napot Jasperrel soha,de soha nem akarom elfelejteni. Arra lettem figyelmes,hogy valami kopog az ablakomon. Odanéztem,de nem láttam semmit. Újabb koppanás és mintha egy kavics lett volna. Gyorsan felállt és az ablakhoz siettem,még mielőtt az illető betöri az üveget. Kinyitottam,épp mikor egy újabb szürke kavics repült felfelé,ami így a szobám padlóján landolt,majd kihajoltam.
- Mi a fenét keresel itt?- kérdeztem mérgesen,mikor megláttam az ablak alatt Natet.
- Beszélnünk kell. Gyere ki.
- Nem vagyok rád kíváncsi- vágtam rá
- Kérlek- nézett fel hatalmas szemekkel. Megesett rajta a szívem és le akartam kiabálni a szexi fekete haját a fejéről,így becsuktam az ablakot és lesiettem a földszintre. Eszem ágában sem volt beengedni,ezért gyorsan felhúztam a cipőmet és kimentem. Csakhogy sehol sem láttam.
- Nate- szóltam neki
- Itt vagyok- nézett ki a ház mellől,majd vissza is húzódott. Fújtam egyet szemforgatva,de utána mentem. Furcsán festett,mintha ideges lett volna és kicsit remegett,bár ezen nem lepődök meg,hiszen ujjatlan volt rajta.
- Nate..minden oké?- kérdeztem óvatosan. Az előbbi elhatározásom füstbe ment,már kedvem sem volt gorombáskodni vele,inkább azonnal berángattam volna a nappaliba,hogy ápoljam. Beteges,hogy néha mennyire Teréz anya vagyok.
- Sokáig halogattam a dolgot,próbáltam elmagyarázni,hogy felfogd,de hajthatatlan vagy- magyarázta,miközben fel-alá járkált- Miért vagy ilyen érthetetlen?- nézett rám vádlón,én meg csak kamilláztam,hogy mégis mi folyik itt.
- Miről beszélsz? Már megint a vámpír problémával jössz?- vontam fel a szemöldököm és a segítési kényszerem egyből elpárolgott- Semmi kedvem..
- Mondd meg a testőrödnek,hogy hagyjon engem békén- vágott közbe
- Testőr? Kiről beszélsz?- de tényleg. Csak nem Jasper beszélt vele? De hol van ő? Ha találkoztak és Nate itt van,akkor már neki is itt kéne lenni,ha nem esett baja..Nem,neki nem eshetett baja,hiszen vámpír. Egy morgás térített észhez,amiről azt hittem Jaspertől származik,ám tévednem kellett. A hang Nate-től származott és ami ezután történt az..az valami hihetetlen és..és azt hiszem megőrülök. Nate a szemem előtt változott át,egy óriási farkassá. A meglepettségtől és ijedtségtől csak egy halk,rövid sikoly hagyta el a számat,viszont a szívem majd kiszakadt a mellkasomból és remegő lábbal hátráltam a ház falához.
- Nate..- nyögtem halkan a vicsorgó állatnak,ami vagy aki,nem is tudom pontosan,egy pillanat múlva már az erdő felé futott egyedül hagyva engem a kétségbeesésben. Szinte már sértette a fülemet a hirtelen beálló csendben a hangos zihálásom és a fülemben dübőrgő vérem,amit a szívem csak nem akart lassabban pumpálni. A lábaim felmondták a szolgálatot és lassan a földre ereszkedtem,miközben forogni kezdett velem a világ és úgy éreztem menten elájulok.
- Cassie..Cassie- rázogatott valaki a vállamnál fogva,és mikor a hideg kéz a homlokomhoz ért,egyből kipattantak a szemeim,ezzel egy időben pedig az első könnycsepp is leszánkázott az arcomon,amit aztán követett a többi és zokogva borultam Jasper mellkasára.
Nekem ez túl sok volt. A vámpírokkal még csak megbírkózom,hiszen ebben nőttem fel,olvastam Bella naplóját,de abban egy szó sem esett ekkora mutáns farkasokról. Hacsak nem..Jacob? Szóval ezért volt olyan ideges Edward,mikor meglátta Natet a parkolóban és ezért akartak eltiltani tőle. de ezt miért nem lehetett kerek perec megmondani? Nem hiszem,hogy ennyire kiakasztott volna,ha egyáltalán tudok róla. Így viszont már teljesen világos Nate kezdetektől való viselkedése és a kölcsönös utálat. Hülyének érzem magam,hogy ennyire vak voltam,hiszen olyan nyilvánvaló,ha végiggondolom a dolgokat mindezek tudatában..
- Menjünk haza- mondtam halkan,de nem emeltem fel a fejem. Jasper felemelt,majd beültetett a kocsiba és elindultunk hozzájuk,miután ő is beült.
Nem próbált meg beszélgetni és ezt most nagyon értékeltem,hiszen volt időm átgondolni a dolgokat. Már a nappaliban ültem egy bögre forró teával a kezemben és egy pléddel betakargatva,mikor végre meg tudtam szólalni.
- Akkora egy bazi nagy dög volt- meredtem magam elé,majd Jasperre néztem
- Edward meg fog ölni- nézett rám hasonló arccal,ahogy én nézhettem rá- Ha ezt meg tudja,engem meg fog ölni- ismételte meg- Az első barátnőjét majdnem megöltem a szülinapi buliján,a másodikat pedig majdnem felfalta egy farkas miattam.
- Ez nem a te hibád- néztem rá csúnyán- Oké,közölhettétek volna a dolgot,mégis csak jogom lett volna tudni róla és akkor talán nem kapok sokkot vagy legalább nem vágom orrba a srácot,de nem a te hibád,világos?
- Igen- bólintott,majd felsóhajtott és hosszan hallgattunk mindketten- Kérdezted,hogy miért akarok veled barátkozni-kezdte hirtelen- Akkor nem mondtam teljesen igazat,mert bár tényleg zavaró volt egy kicsit,hogy én nem tudok veled lenni,mégsem ez volt az első számú indok..Szeretek a közeledben lenni- mondta óvatosan- Mert amikor a közeledben vagyok,akkor valami fura és megmagyarázhatatlan érzés fog el,mintha..mintha valami- keresgélte a szavakat
- Valami különleges kapcsolat lenne köztünk- fejeztem be meggondolatlanul,majd összepréseltem a számat,de ő helyeslően bólintott. Már nekem is volt olyan hátborzongató érzésem,hogy én ismerem őt,de ezeket rendszerint elhessegettem. Végül is honnan is ismerhetném őt vagy akármelyiküket?
Sokáig ültünk csendben,gondolatainkba mélyedve,de végül a sakktáblánál kötöttünk ki,hogy elüssük az időt és legfőképp,hogy eltereljük a gondolatainkat.
Nem túlzottan érdekelt a sakk,de ahogy a vesztett játszmáim száma növekedett,úgy nőtt bennem a lelkesedés is,azért,hogy végre sikerüljön megvernem Jaspert,legalább egyszer. Sokáig játszottunk és a fotelban is aludtam el. Túlságosan is megterhelő volt ez a mai nap számomra.
Hajnalban mégis felriadtam. Ránéztem az órára,ami még csak fél 5-öt mutatott. Felültem,megdörzsöltem a szemem,aztán felkapcsoltam a kis villanyt és alig hittem a szememnek.
- Edward!- vetettem magam a nyakába
Nagyon szépen köszönöm a leveleket Annának,Áginak és Encinek,valamint a kommenteket. Imádlak titeket lányok,köszönöm,hogy olvastok és írtok nekem!! <3
martin.cinti@gmail.com
74. fejezet
Tanítás után,egyből hozzánk mentünk,hogy összeszedhessem a szükséges holmijaimat. Nagyban tanakodtam a szekrényem előtt,hogy mégis mit kéne vinnem,amikor valami roppant lényeges dolog jutott eszembe,amiről mi teljesen megfeledkeztünk,mikor meghallottam anya kocsijának a hangját. Hátra fordultam,hogy tájékoztassam Jaspert erről az apróságról,de nem volt a szobában. Értetlenül álltam a dolog felett,hiszen 1 perce még az ágyamon feküdt,aztán elindultam az ajtó felé,de mielőtt még odaértem volna kinyílt és belépett rajta.
- Hol voltál?- torpantam meg
- Beszéltem anyukáddal- mutatott kifelé a válla fölött- Megkérdezte,hogy vagyunk és mi újság otthon,én meg mondtam neki,hogy egyedül vagyok otthon gyerek- ennél a szónál képtelen voltam elfojtani egy kisebb horkantást- És elpanaszoltam,hogy mennyire unatkozom egyedül a felnőttek között,aztán,mint akinek most jut eszébe reménykedve megkérdeztem,hogy esetleg nem jöhetnél-e el hozzánk. Ő pedig igent mondott.- vázolta a helyzetet
- Hallod..nem vagy semmi- álltam előtte döbbenten. Ki nem néztem volna pont Jasperből,hogy ilyen tehetségesen tudja alakítani az ártatlan és barátra vágyó fiú szerepét.
- Készen vagy már?- kérdezte sürgetően
- Még nem- mentem vissza a szekrényhez és újra neki álltam a pakolásnak
- Igyekezz egy kicsit,ha kérhetem,mert szeretnék minél előbb hazaérni.
- Ennyire veszélyez az otthonom?- néztem rá rondán.
- Nem,dehogy- mondta szinte mentegetőzve- Csak még el kell mennem enni..valóért a boltba- fejezte be,miközben anya már nyitott is be a szobába
- Szia anya-mentem oda hozzá és nyomtam egy puszit az arcára- Köszi,hogy elengedsz
- Ugyan- legyintett mosolyogva- Szegény Jasper ne unatkozzon otthon egyedül- simogatta meg a vállát,amit Jasper egy igen csak vérszegény mosollyal jutalmazott- Azt nem kérdeztem meg,hogy a szüleid tudják?- kérdezte tőle. Jobbnak láttam valóban iparkodni,mert fogalmam sincs mekkora Jasper tűrőképessége és valahogy nem is akarom kipróbálni.
- Mindig szívesen látják Cassiet,Esme biztos nagyon fog örülni- újabb sürgető pillantást vetett rám
- Kész vagyok- kiáltottam fel és átdobtam a vállamon a táskát,az iskolatáskámat meg Jasper kezébe nyomtam és már toloncoltam is kifelé
- Vigyázzatok magatokra és érezzétek jól magatokat. De panaszt ne halljak rád- kísért le minket anya
- Úgy ismersz?- mosolyogtam rá,majd gyors puszit nyomtam az arcára és már kint is voltunk a házból. Beültünk az autóba és indultunk hozzájuk.
- Ennyire azért nem kellett volna rohanni- jegyezte meg mosolyogva
- Csak neked akartam jót..Meg nem szerettem volna látni,hogy akarod levadászni anyut- tettem hozzá halkabban
- Hm..
- Tetszel anyunak- váltottam témát
- Tényleg?- nézett rám csodálkozva- Inkább csak kedves,hiszen a barátod testvére vagyok
- Ugyan már! Megsimogatott. Még Edwardot sem simogatta meg..Ez hülyén hangzik,mintha az anyám fiatal fiúkat simogatna- mondtam és látványosan megráztam magam,mire Jasper felkuncogott
- Ki tudja- vonogatta a szemöldökét
- Fúj,ne menj anyukám közelébe- grimaszoltam.
Csend telepedett közénk,de nem bántam,kifelé bámultam és a mellettünk elsuhanó fákat néztem. Elgondolkoztam a jelen helyzetemen. Mikor elolvastam a naplót,nem gondoltam,hogy nekem közöm lesz bármilyen módon is ezekhez a lényekhez. Aztán mégis megtörtént,de nem reméltem,hogy ennyire jól fog alakulni a helyzet. Azt már az elején tudtam kivel lesz könnyebb dolgom és kivel nehezebb,mindig élt bennem a remény,hogy a "fájdalmas képű szöszi" is elfogad majd,ha egyszer a jégcsap királynőnek titulált Rosalie is megszeretett. És erre tessék. Itt ülök mellette,hozzájuk tartunk,kettesben leszünk és eddig is nagyon jól kijöttünk. Elmondhatatlanul jó érzés,hogy így megnyílt előttem,hiszen utoljára Emmettel láttam nevetni.
- Min gondolkozol?- törte meg a csendet
- Rajtad- mondtam a homlokomat még mindig az üvegnek támasztva. Nem kérdezett többet és lassan meg is érkeztünk hozzájuk. Kivette a táskáimat a csomagtartóból és elindult felfelé,de elé álltam.
- Menj csak,feltalálom magam egyedül is- nyújtottam a kezeimet a táskákért
- Biztos?- kérdezte bizalmatlanul
- Elhiszed,hogy képes vagyok felmenni egy lépcsőn,bemenni egy ajtón és feljutni Edward szobájába?- néztem rá morcosan. Ennyire nem kell bénának nézni.
- Le ne harapd a fejem- adta oda cuccaimat- Kaja van a hűtőben. Sietek vissza.
- Nem szabad gyorsan enni,mert fájni fog a hasad
- Értettem..anyu- tette hozzá vigyorogva és már el is tűnt a szemem elől. Anyu..ez bolond,de szeretem.
Csodák csodájára végre tudtam hajtani az igen bonyolult feljutást Edward szobájába és semmi bajom nem esett. Miután felértem letettem a szekrény mellé a táskámat,az iskolatáskámat pedig magam mellé tettem az ágyra és neki álltam a házi feladat elkészítésének,valamint a tanulásnak.
Egy óra múlva mindennel készen voltam és csak feküdtem az ágyon a plafont bámulva. Ugyan nem hallottam,hogy Jasper megjött-e már,de biztos voltam benne,hogy nem tart neki ennyi ideig a dolog. Viszont,magam sem értem miért,de valamiért nem mertem lemenni. Lehet egyedül akar lenni. Végül is nem mondott semmit arra vonatkozóan,hogy nekünk minden percet együtt kell töltenünk. Különben is,lehet,annak ellenére,hogy megkedvelt és,hogy meghívott magukhoz,még elege lehet belőlem. Bár nem hiszem,hogy többet beszélnék,mint Alice és nem is tudok annyira pörögni,az a manó még is csak a kedvese én meg csak egy lány vagyok.
Újabb elmélkedésem közepette,azon kaptam magam,hogy elkezdtem kuncogni. Hogy min? Fogalmam sincs,de egyre jobb kedvem lett és még nevetni is kezdtem. A beteges nevetésből arra következtettem,hogy ebben csak Jasper keze lehet. Erőt véve magamon,feltápászkodtam és kitámolyogtam a folyosóra,majd lefelé vettem az irányt,miközben a számra tapasztottam a kezem,hogy valamelyest csökkentsem a hangzavart,amit okozok. Jasper ott ült a kanapén és elégedett fejjel nézte a görnyedezésem,mivel már a hasam is fájt a sok nevetéstől,a szememből kicsorduló könnyekről már nem is beszélve. Nagy nehezen eljutottam hozzá és elterültem a szőnyegen,mire hirtelen elmúlt a nevethetnékem.
- Végre- sóhajtottam fel- Azt hittem.. sosem..hagyod abba- lihegtem
- Én meg azt hittem sosem jössz le- mondta
- Hát- fordultam hasra- Nem voltam benne biztos,hogy velem akarsz lenni
- Ha nem így lenne,miért hoztalak volna el?- kérdezte felvont szemöldökkel. Mert meg akarsz enni. Nem,ilyet még viccből sem mondunk Jaspernek. Edwardnak sem igazán,csak Emmettel lehet ilyenen viccelődni.
- Akkor.. mit csinálunk?- támasztottam az állam a tenyerembe
- Nem tudom,mit szeretnél csinálni?
- Nem tudom- néztem körbe- Nézünk valami filmet? Teljesen kicsináltál- a hatás kedvéért eldobtam magam és előadtam a hattyú halálát
- Jó,rendben,értem- húzott fel a földről- Inkább válassz egy filmet te kis színésznő- tessékelt a film gyűjtemény felé. Hosszas keresgélés után,ráakadtam az egyik nagy kedvencemre,a Grease-re. Ez a film biztos nem Emmetté,de aztán ki tudja miket néz a mi mackónk. Betettem a filmet a lejátszóba,elindítottam és leültem Jasper mellé a kanapéra.
- Ezen el fogok aludni- közölte,mikor elkezdődött
- Nem is tudsz aludni- löktem meg a fejé- Ne legyél ilyen undok- öltöttem rá a nyelvem.
Hősiesen viselte a filmet,egy szavát nem lehetett hallani,lehet azért,mert lement alfába,nem tudom,de én élveztem a filmet.
- Te Jasper..
- Hm?
- Alice és te táncoltatok régen?
- Alice imád táncolni- válaszolta- Miért?- kérdezte. Csillogó szemekkel és hatalmas mosollyal fordultam felé,minek hatására hátrébb húzódott
- Felejtsd is el- vágta rá a még ki sem mondott kérésemre
- Kérlek,kérlek,kérlek- könyörögtem- Csak pár lépést mutass valami táncból
- Nem tudok táncolni- tiltakozott
- Én meg madár vagyok- forgattam a szemem- Előbb vallottad be,hogy táncoltatok
- Régen- tette hozzá
- Mintha el tudnád felejteni- morogtam és duzzogva újra a Tv-re függesztettem a tekintetem.
- Jól van- sóhajtott fel- Te győztél- állt fel- Mindjárt jövök- ment fel az emeletre,normál,emberi tempóban. Be kell vallanom nagyon örültem a fejemnek és személyes sikernek éltem meg,hogy rá tudtam erre venni Jaspert. Nemsokára levánszorgott pár CD-vel a kezében és a Hifi-hez ment.
- Na jó- fordult felém- És készülj fel,hogy addig nem hagylak békén amíg meg nem tanulod,amiért rávettél arra,hogy megint táncoljak
- Csak,hogy tisztázzuk.. Ez fenyegetés volt?- kérdeztem mosolyogva
- Veheted annak is- mosolyodott el. Nagyot nyeltem. Komolyan gondolta,hogy nem fog békén hagyni..
Annak ellenére,hogy úgy csinált,mintha a legnagyobb büntetés lenne a világon,hogy engem táncolni tanít,nagyon is élvezte a dolgot. Az elején még én is nagyon lelkes voltam,aztán elkezdtem fáradni,de hallani sem akart arról,hogy befejezzük. Ekkor megpróbáltam kicselezni és kikapcsolni a zenét,de gondolom nem túl meglepő,ha azt mondom nem jártam sok sikerrel. És honnan tudom,hogy nagyon is élvezte? Miután fél órán keresztül nyavalyogtam neki,hogy nem bírom tovább,ő erősködött,hogy igen is bírom és mikor rávettem magam,hogy rendben,kibírom,még ha holtan esek is össze.. Egyszer csak teljesen felpörögtem. Szóval Jasper nagyon is szeret táncolni és nagyon is jól érezte magát velem,különben már rég hagyta volna a fenébe.
Egészen estig ezt csináltuk,mindenféle táncot megtanított,de fél 10-kor tényleg kidőltem. Vagyis bedőltem a kezei közé.
- Szóval mára ennyi?- kérdezte kuncogva
- Ennyi..kész,végem van. Holnap nem fogok tudni lábra állni az biztos- nyögtem fel. Ráadásul tesi is lesz.
- Ne aggódj,jól kialszod magad és kutya bajod sem lesz- vett fel és felvitt az emeletre
- Igen,nagyon valószínű- csoszogtam a fürdő felé
- Amíg megfürdesz,hozok fel neked valami vacsorát- mondta,mielőtt becsuktam volna a fürdőszoba ajtaját. Jó,hogy mondta és most,hogy emlékeztetett rá,érzem is,hogy kicsit éhes vagyok.
Gyorsan,már amennyire gyorsan tudtam,lezuhanyoztam,felvettem a pizsamámat,ami tekintettel a helyzetre,nem az Alice féle hálóingek egyike volt és visszamentem a szobába. Amíg elmajszoltam a Jasper által készített szendvicset,ő felvetett pár ötletet a holnapi napunkat illetően,amikre én sorra rábólintottam. Ma azt csináltuk amit én akartam,holnap azt fogjuk,amit ő szeretne.
- Minden rendben?- kérdezte,mikor felállt az ágyról a tálcával a kezében
- Persze- helyezkedtem el- Azt hiszem nagyon jól fogok aludni- mosolyogtam,miközben a fejem alá gyűrtem a párnát
- Jó éjszakát!- indult kifelé
- Héj Jasper- szóltam utána,mire megfordult,én pedig dobtam neki egy puszit. Elmosolyodott és kiment,miután lekapcsolta a villanyt. Ahogy ez megtörtént,mintha kitörölték volna az álmot a szememből és minden fáradtságom elpárolgott. Először még próbáltam elaludni,de mivel annyira koncentráltam sehogy sem jött össze. Aztán elkezdtem nézelődni,az ágak árnyékát számoltam a falon,Edwardékra gondoltam és nem jött az álom. Gondoltam egyet és kitakaróztam,majd óvatosan letettem az egyik lábam az ágyról. Ezt követte a másik,aztán óvatosan felálltam és lassan az ajtóhoz lopóztam. Rátapasztottam a fülemet,de semmit nem hallottam,pedig láttam,hogy megy a Tv,mert az ajtó alatti résen beszűrődött a fénye. Lassan lenyomtam a kilincset,minden idegszálammal arra koncentrálva,nehogy valami zajt csapjak. Sikerült hangtalanul kijutnom a szobából. Rájöttem,hogy még nem múlt el teljesen Jasper áldásos hatása,azért nem tudtam elaludni,valamint valószínűleg ezért kezdtem Ace Ventura módra lefelé kommandózni. De legalább jól elszórakoztattam magam. Leértem a lépcsőn. Valóban ment a Tv és Jasper ott ült a kanapén. Tovább osontam. Odaértem a kanapé mellé,de Jasper semmi jelét nem mutatta,hogy észre vett volna,így még előrébb mentem. Tiszta horrorisztikus látvány volt,ahogy pislogás nélkül bámulta a képernyőt,ráadásul még levegőt sem vett. Olyan volt,mint egy szobor,legalábbis csak eddig engedtem a fantáziámat,mert ha belegondoltam volna mi szokott ilyenkor történni a horrorokban..Persze egyből elkezdtem rajta gondolkozni. Észre sem vettem,hogy közben egyre közelebb araszoltam hozzá,így nem meglepő módon,mikor hirtelen felém fordult,sikítva takartam el a szemeimet.
- Jól vagy?- kérdezte nyugodtan,én pedig kilestem az ujjaim közül. Mikor meggyőződtem róla,hogy minden rendben vele és a feje is a helyén van,leengedtem a kezem.
- Nem tudok aludni- sóhajtottam fel,még mindig hevesen dobogó szívvel- Lent maradhatok egy kicsit?
- Ne kérdezz butaságokat- veregette meg maga mellett a kanapét. Leültem mellé,átkulcsoltam a felhúzott térdeimet a kezemmel és ráhajtottam a fejem. Egy ideig még én is néztem és fel is fogtam miről szól a dokumentumfilm,természetesen háborús volt,de aztán egyre nehezebben tartottam nyitva a szememet. Fogtam a mellettem lévő egyik párnát,amit aztán Jasper ölébe tettem és odafeküdtem. Nem mondott semmit és meg sem mozdult. Egyre gyakrabban és hosszabb időre csukódtak le a szemeim,de kipattantak,mikor megéreztem,hogy finoman végigsimít a hajamon egyszer,majd még egyszer és így tovább. Elmosolyodtam és lehunytam a szemeimet.
Köszönöm a kommenteket lányok és a leveleket Annának,Áginak és Encinek! <3
Remélem meg lesztek elégedve a résszel és kapok érte pár véleményt. Nagyon örülnék neki :)
martin.cinti@gmail.com
73. fejezet
A parkolóba kiszálltunk és amíg Jasper keresett valamit,én előre mentem,mert láttam Apriléket nem olyan messze tőlünk.
- Szia- ugrott elém hirtelen Nate
- Uhh,szia- léptem egyet hátra meglepetten- Korán reggel kímélj meg az ijesztgetéseidtől.
- Bocs- vigyorgott,de aztán leolvadt a 62 fog villogtatós mosolya- Mi a helyzet?
- Öhm,semmi. Miért kérdezed?
- Láttam,hogy csak egy vérszívó rontja a levegőt felénk- nézett el a vállam fölött Jasper felé.
- Héj- szóltam rá kicsit hangosabban a kelleténél- Muszáj neked mindig ezen a témán lovagolnod?
- Csak aggódok érted- mondta ártatlanul és a kezem után nyúlt,de én elhúztam és kikerültem,mégis megtorpantam.
- Tudod,nagyon elegem van belőled. Azt hittem most normálisan beszélgethetünk,de megint előbukkant az idegesítő éned.
- Sajnálom.. Na,nézz rám- kérte kisfiús hangon,mire elmosolyodtam és megfordultam- Így már sokkal jobb- vigyorodott el- Mit csinálunk délután?
Hihetetlen,hogy soha nem adja fel. Azonban,mire finoman a tudtára adhattam volna,hogy a délutáni program terveim között ő ismételten nem szerepel,addigra Jasper is oda ért és,mintha csak Nate megérezte volna,hátrafordult. Teljesen ledöbbentett a viselkedésük,így csak akkor tértem magamhoz,mikor meghallottam Jasper morgását.
- Héj,fiúk- álltam gyorsan közéjük- Remélem nem akartok közönség előtt akármit is csinálni- néztem lopva körbe. Persze egyből mindenki elkezdett sugdolózni és közelebb araszolgatni hozzánk.
- Nate..Nate szerintem jobb ha mész. Később beszélünk.
- Miért én? Menjen el ő- mondta,miközben még mindig Jaspert méregette gyilkos tekintettel.
- Jasper gyere,menjünk.. Hallod?- ragadtam meg az ingét a mellkasánál és rántottam rajta egyet- Gyere,kérlek!
- Tartsd magad távol tőle- mondta halkan,majd kézen fogott és szinte elvonszolt Nate közeléből. Majdhogynem futó lépésbe kellett követnem,annyira gyorsan ment.
Oké,hivatalosan is totál megbolondultak. Mégis mi a fene volt ez? Nem hiszem el,hogy Nate annyira rossz lenne,hogy engem mindenképpen meg kelljen védeni tőle. És még csak ki sem kezdett velem.
Végre megálltunk a szekrényemnél és Jasper elengedte a kezem,hála isten. Már kezdett fájni,olyan erősen fogta.
- Jól vagy?- kérdeztem bizonytalanul
- Persze- morogta az orra alatt
- Fogalmam sincs mi folyik itt- csaptam be a szekrényem ajtaját. Nagyon idegesített a helyzet.- Edwarddal egyetemben tisztára bekattansz,ha Nate a közelemben van,de közlöm,hogy ez így nem fog menni- mondtam határozottan,mire meglepetten rám nézett- Remélem meg sem fordult a fejetekben,hogy megszabjátok kivel barátkozzak. Mert Nate igen is rendes srác,csak túl kell lépnie bizonyos dolgain.
- Még véded?- kérdezte hitetlenkedve,mégis bosszúsan
- Nem védem- forgattam meg a szemem- Egyszerűen csak idegesít,ha valaki meg akarja mondani mit tehetek és mit nem. Edward pedig pontosan ezt akarja és ahogy látom te is. Ez pedig nem fog működni.
- Cassie- sóhajtott fel- Nate..nem a legmegfelelőbb társaság.
- Először is,és nem akarlak megbántani,ti sem vagytok a legmegfelelőbb társaság,de szeretlek titeket,másodszor pedig nem is ismeritek,én pedig meg akarom ismerni
- És szerinted nem gyanús,hogy tud rólunk- halkította le a hangját az utolsó szónál,miközben közelebb hajolt
- Nem tudom. Furcsa. Na és?- vontam meg a vállam- Legalább lenne kivel beszélgetnem erről
- Miért velünk talán nem beszélgethetsz erről?
- De,de ti ..ti vagytok. És néha olyan rohadt nehéz titkolózni Jasper. Olyan jó lenne valakivel néha beszélni erről a dologról.
- De senki nem tudhatja meg.
- Én ezt pontosan tudom,de olyannal beszélgetni,aki amúgy is tudja az..- a mondatomat félbeszakította a csengő hangja.
- Később találkozunk- lökte el magát a szekrénytől Jasper és hátat fordítva elindult a folyosón
- Jasper..Jasper- szóltam utána hasztalanul. Remek! Most biztos,hogy haragszik rá és ezzel halálra ítéltem az együtt töltött időnket. Gratulálok Cassie,jobban nem is csinálhattad volna.
- Héj,jössz órára?- fogta meg a vállam Evan
- Persze- sóhajtottam fel és a nyomában elindultam a terembe. A tanár pont bement előttünk és így is nagyon csúnyán nézett ránk,ezért az első helyekre lehuppantunk,nehogy a végén még ordibáljon vagy netán feleltessen minket.
- Jól vagy?- hajolt közelebb Nate sutyorogva. Persze,hát nem ő ült az első padban?
- Ja,igen- nyitottam ki a füzetem és összepréseltem a számat,nehogy bármit is mondjak Natenek.
- Figyelj,én nem akartam balhét,szóval ne haragudj.- mondta komolyan- Héj- bökött oldalba
- Oké- mondtam halkan- Tudod tényleg nagyon zavar ez a helyzet- fordultam felé- Nem értem miért utáljátok egymást úgy,hogy nem ismeritek a másikat és fogalmam sincs honnan tudod,hogy ők azok-hadartam- És majd megesz a fene,hogy megtudjam. És biztos rendes srác vagy és szívesen megismernélek,de ha ti folytatjátok ezt a kis háborútokat.. Most meg mi a fenének vigyorogsz?- kérdeztem felfüggesztve a problémáim ecsetelését.
- Bocs,csak tök aranyos voltál- próbálta elfojtani a mosolyát,kevés sikerrel- De komolyra fordítva a szót- mondta mindezt vigyorogva- Én megígérem,hogy jól fogok viselkedni,rajtam nem fog múlni,hogy összebarátkozzunk- karolta át a vállam
- Elnézést- csapott az asztalra egy könyvet Mrs. Williams,mire mindketten összerezzentünk és a pad két szélére húzódtunk- Örülnék ha nem itt élnének szerelmi életet
- Mi nem..- kezdtem tiltakozni
- Elnézést Mrs Williams- mondta behízelgő hangon Nate
- Figyeljenek- mondta szigorúan,majd visszament a táblához és folytatta az órát.
A délelőtt elég unalmas volt,ennek köszönhetően folyamatosan Jasperen,Naten és a többieken járt az agyam. Már annyi féle variációt találtam ki és vetettem el,hogy mire az ebédlőbe értünk,már hasogatott a fejem. Ráadásul kicsit rosszul is éreztem magam a Jasperrel való reggeli összeszólalkozás miatt. Nem is remélem,hogy odaül hozzám,vagy egyáltalán észrevesz.
Elment az étvágyam is,így csak egy teával ültem le az asztalhoz és a könyvemre szegeztem a tekintetem,mintha nagyon tanulnék.
- Nem ártana enni is- tolt elém egy tálcát Jasper. Meglepetten néztem fel rá,hiszen tényleg nem gondoltam,hogy a közelembe jön,nemhogy kaját hoz nekem.
- Sajnálom a reggelit- mondtam halkan
- Leülhetek?- kérdezte még mindig mereven és a szék felé bökött
- Persze- mondtam zavartan,ő pedig lassan leült. Most tényleg így fog viselkedni? Mindjárt sírva fakadok és az elég szörnyű lenne itt,mindenki előtt.
- Jasper én tényleg nagyon sajnálom- hangsúlyoztam a szavakat,miközben megfogtam az asztalon lévő kezét,mire egyből odakapta a tekintetét- Hallod? Légyszi ne legyél már ilyen! Csak magyarázd el a dolgokat végre és akkor rendben,lehet,hogy tényleg nektek van igazatok- már-már könyörögtem neki és szinte feladtam,mikor elkezdett kuncogni. Azt hittem megölöm.
- Te csak szórakoztál?- kaptam el a kezem és megpróbáltam hasonlóan gyilkos szemekkel nézni rá,ahogy reggel Nate.
- Sajnálom- nézett rám megránduló szájjal
- Hát sajnálhatod is- fontam keresztbe a kezeimet és hátradőltem- Azt hittem szóba sem állsz majd velem
- Eléggé rossz lett volna úgy,miközben össze leszünk zárva otthon- mondta ártatlanul mosolyogva
- Szóval még mindig áll ez az ajánlat?- vontam fel a szemöldököm. A sértettségem és a pillanatnyi dühöm egy másodperc alatt elpárolgott ettől a kijelentéstől és Jasper mosolyától,bár lehet,hogy inkább csak a képességétől. De attól még,valamit kitalálok,hogy megbosszulhassam ezt a ronda húzását.
- Hát persze- bólintott- És tényleg ne haragudj rám. Majd kárpótollak valahogy.
- Kezdetnek megteszi egy felvilágosító beszélgetés- kaptam a lehetőségen,hiszen a valahogy eléggé tág fogalom.
- Anyukád még nem beszélt a méhecskékről és a virágokról?- kérdezte őszinte meglepttséggel a hangjában és tágra nyílt szemekkel
- Nem pont erre gondoltam- forgattam meg a szemem
- Majd meglátjuk- zárta le a témát. Ez már haladás a javából. Egy meglátjuk sokkal jobb,mint egy határozott nem.
Köszönöm szépen a kommenteket és a leveleket Annának,Encinek és Áginak <3 Nagyon jól esik,hogy mostanában ilyen sokan írtok! :)
martin.cinti@gmail.com
72. fejezet
Felmentünk a szobámba,elhelyezkedtünk az ágyon és beszélgettünk tovább. Néha felpattant mellőlem és az ablaknál üldögélt egy kicsit,de amúgy semmi baja nem volt.
- Mit szólnál,ha nálunk aludnál?- kérdezte,mikor beállt egy kisebb csend a beszélgetésünkbe,ami szerencsére mellette soha nem lehet kínos.
- Biztos vagy ebben?- vontam fel az egyik szemöldököm kétkedve- Úgy értem akkor a nap 24 órájából 24-et velem kéne lenned
- Tudom- bólintott- De úgy könnyebb lenne minden tekintetben..Erre még egy kósza macska sincs- dünnyögte
- Minek neked.. Te jó ég!- kiáltottam fel,mikor eljutott a tudatomig,mire is gondolt- Mondd,hogy nem.. Jasper azok kiscicák
- Jól van,nyugi- csitított- Úgysem túl táplálóak- jegyezte meg
- Te gusztustalan- kezdtem csapkodni a párnámmal,aminek csúfos vége lett,mikor a negyedik ütés után elszakadt és belepett minket a toll. Egy pillanatig csak megdöbbenve néztünk hol egymásra,hol pedig az ágyamra,aztán kirobbant belőlünk a nevetés. Még percekkel később is megrázkódtam néha,a hasamat fogva,annyira fájt a nevetéstől. De nagyon jól esett azt meg kell hagyni.
- Térjünk vissza az eredeti témára- fordította felém a fejét Jasper,ugyanis már ő is mellettem feküdt
- Rendben- bólintottam és hosszan kifújtam a levegőt- Holnap megkérdezem anyától,de ma még szeretnék itthon aludni
- Ahogy szeretnéd- egyezett bele csendesen
- Hova mentek Edwardék?- kérdeztem meg hirtelen,abban reménykedve,hogy elszólja magát
- Hmm ennél többel kell próbálkoznod- vigyorgott rám
- Na,kérlek Jasper- rebegtettem a szempilláimat
- Megígértem,hogy nem mondok neked semmit
- De ez milyen dolog már?- háborodtam fel- Nem fogom elmondani,hogy elmondtad. Légyszíves- fogtam könyörgőre,de miután ez sem használt,megmakacsoltam magam és csak néztem rá hatalmas szemekkel.
- Ezt meddig fogod csinálni?- kérdezte egy idő után,de még mindig a plafont tanulmányozva
- Amíg nem beszélsz. Ezt sokáig tudom csinálni- jegyeztem meg. A bátyámat is folyton ezzel idegesítettem,így már nagy gyakorlatom van benne.
- Én is- fordult felém teljesen és most a szemembe nézett. Így eléggé zavaró volt,főleg,hogy most nagyon világos volt a szeme és olyan volt,mintha örvénylene az arany. Percekig feküdtünk még így,majd sikerült a frászt hoznia rám azzal,hogy hirtelen összecsattintotta az állkapcsát,aminek a hangja felért egy pofonéval,mire én reflexből egy pofonnal reagáltam.
- Jesszusom,ne haragudj- kaptam a szám elé a kezem ijedten,de aztán megéreztem mennyire fáj a kezem és,hogy valószínűleg ő ezt meg sem érezte
- Jól vagy?- ült fel hirtelen és a kezébe vette az enyémet,majd óvatosan megtapogatta
- Persze,csak megijedtem és..- motyogtam
- Ne haragudj,hülyeség volt,Edward kinyír,ha valami bajod lesz
- Nyugi,nincs semmi bajom. Nem is fáj- húztam el a kezem- De többet ilyet ne csinálj- fenyegettem meg az ujjammal és próbáltam szigorúan nézni rá
- Értettem- vágta haptákba magát az ágy mellett
- Vicces,vicces- másztam le az ágyról mosolyogva- Sosem gondoltam volna,hogy veled ilyen jól fogom érezni magam
- Köszi- fintorgott
- Tudod,hogy értettem. Te mindig olyan..olyan merev vagy- mutattam végig rajta- Persze megértem,de akkor is- vontam meg a vállam
- Na igen- ismerte el és leült az ágyra- De jobb félni,mint megijedni
- Tőled?- vontam fel a szemöldököm,mire bólintott- Én nem félek tőled
- De igen,csak éppen nem eléggé. Ha nem ismernél és találkoznánk valahol,hidd el,hogy nem szívesen lennél a közelemben. De mivel ismersz minket,Edwarddal jársz ezt az érzést elnyomja a szeretet. De ez nem olyan nagy baj- fejezte be elgondolkodva
- Micsoda kis lélekbúvár vagy- mosolyodtam el halványan. Belegondolva,nem hülyeség amit mond,sőt..Valóban,nem szeretnék vele találkozni,mert bár nagyon jóképű,főleg ha mosolyog,mégis árad belőle a..hidegség. Talán még Edwarddal sem szívesen lennék kettesben egy kihalt helyen.
- Nézünk valami filmet?- kérdeztem a további gondolkodás helyett és kihúztam az egyik fiókot,amiben a filmek voltak- Valami denevéreset?- néztem rá vigyorogva
- Szóval mi csak denevérek vagyunk?- kérdezte keresztbe font kezekkel,roppant sértődött arcot vágva
- Gondolj bele,milyen jó lehet fejjel lefelé aludni- vontam meg a vállat- Sosem hiányzott az alvás?
- Az elején- állt fel és elindult felém
- Miért nézel így?- kérdeztem gyanakodva a sunyi mosolyát látva
- Miért,hogy nézek?- kérdezte ártatlanul,de a következő pillanatban már fejjel lefelé lógtam,így válasz helyett egy kisebb sikítás hagyta el a számat.
- Tegyél le,tegyél le
- Mégsem jó fejjel lefelé?- kérdezte nevetve és lassan leeresztett a földre
- Nem- ráztam meg a fejem- De azért jó volt- kuncogtam fel
- Most akkor jó volt vagy nem?- guggolt le a fejemnél és értetlenül pillantott le rám
- Is- is- vontam meg a vállam- Húzz fel- nyújtottam fel a kezemet és vártam,hogy felsegítsen a földről,amit ő meg is tett,majd betette a lemezt a lejátszóba és miután elhelyezkedtünk az ágyamon,elindította a filmet.
Reggel mikor felkeltem rendesen megdöbbentem. Nem tudom,azon lepődtem meg jobban,hogy Jasper az ablaknál üldögélt vagy azon,hogy a naplómat olvasta. Miután túljutottam a kezdeti sokkon,hozzávágtam egy párnát.
- Látom felkeltél- dobta vissza a párnát mosolyogva
- Érdekes?- néztem a naplómra,miközben magamhoz öleltem a visszadobott párnát
- Igen- bólintott és lapozott egyet- Sok érzésed értelmet nyer,amit az adott pillanatban értelmetlennek tartottam
- Mint amikor fürdeni voltunk?- kérdeztem
- Igen..Remélem nem baj,hogy maradtam
- Dehogy- mosolyodtam el- Megvársz amíg elkészülök?-másztam ki az ágyból
- Meg,ha szeretnéd
- Azért kérdeztem- forgattam meg a szemem. Néha olyan nehéz eset.
- Akkor igen- bólintott
- Helyes-kezdtem összeszedni a cuccom és közben észre vettem,hogy Jasper már nem a tegnapi ruhájában volt. Kimentem a fürdőbe,lezuhanyoztam,aztán felöltöztem és mehettünk is a suliba.
- Edwardék ma sem jönnek- mondta amikor észrevette,hogy a parkolóba az ő kocsiját keresem
- És mikor jönnek?- néztem rá érdeklődve. Ennyit azért csak megmondhat.
- Nem tudom- mondta,de nem nézett rám. Nem tetszik ez nekem. Miért nem szólt erről nekem senki? Mi van ha Jasper csak azért van velem,hogy megnyugtasson,ha közlik a hírt,hogy Edward elment és a többiek is. Mármint,hogy örökre elmentek,hogy elhagyott engem?
Saját magamat készítem ki. Biztos nincsen semmi baj. Edward nem tenne ilyet. Nem engednék neki,hogy csak így,magyarázat nélkül lelépjen. Csak dolga van ennyi az egész. Igen. Alice sem tenné meg ezt. Ráadásul itt van Jasper. Biztos nem ment volna el nélküle,ha nem jönne vissza. Kell lennie valami logikus magyarázatnak,amit valószínűleg és remélhetőleg nemsokára meg is tudok.
Nagyon szépen köszönöm a sok kommentet,örülök,hogy mindenkinek tetszik Jasper :) És köszönöm a levelet Áginak és Encinek!
Most is örülnék pár kommentnek :) martin.cinti@gmail.com
71. fejezet
Mikor vége lett a fizika órámnak és szinte agyhalott állapotban léptem ki a teremből,egy nem várt személy várt rám.
- Szia- lökte el magát Jasper a faltól
- Szia.- köszöntem meglepetten- Hát te?
- De hisz tegnap mondtam- nézett rám csodálkozva
- Reggel nem úgy tűnt,mintha nagyon vágynál rám..Mármint a társaságomra- jöttem zavarba,ahogy rájöttem milyen kétértelműen is fogalmaztam
- Csak feszült voltam- mondta,miközben próbálta elfojtani a vigyorgását. De gáz,jézusom..- Megyünk enni?- kérdezte fintorogva
- Persze- bólintottam és elindultunk az ebédlő felé
- Kíváncsi vagy már az esküvőre?- kérdezte sorban állás közben
- Nagyon. Rosalie ruhája gyönyörű és amelyiket Alice veszi fel- mondtam lelkesen,aztán ránéztem - Gondolom nem akarsz a ruhákról beszélgetni
- Nem- rázta meg a fejét,aztán kifizette az ebédünket
- Köszi- mondtam az asztal felé- Jasper..- kezdtem tétován
- Hm?- nézett le rám
- Kérdezhetek valamit?
- Persze- húzta ki nekem a széket,mert időközben odaértünk a megszokott asztalukhoz
- Gondolom nem fogom kiszedni belőled,hogy hol is vannak a többiek,de annyit elárulhatnál,hogy,és kérlek ne érts félre,de miért pont te maradtál itt?- kérdeztem,miközben a szendvicsemet csomagoltam ki. Reméltem,hogy tényleg nem érti félre a kérdésem. Nem,mintha nem örülnék a társaságának,csak kicsit furcsa helyzet- És ha már itt tartunk,nem mintha zavarna,de..Mi ez a hirtelen változás?
- Nem lehetek ilyen veled örökké.-mondta egyszerűen- És zavar,hogy érzem mennyire jól érzik magukat a többiek veled én meg még a közeledbe sem merek menni. Féltékeny vagyok.- sütötte le a szemét. Hát nem tiszta aranyos?
- Khm..És a másik rész..- utaltam arra amire igazából kíváncsi vagyok
- Nem mondok semmit
- Csak azt,hogy miért te maradtál itt- erősködtem és próbáltam hatni rá a Bambi szemeimmel
- Logikus,hogy én maradtam,mert attól eltekintve,hogy Edward szerelme vagy,ő személyesen akarja elintézni a dolgot,Emmettet nem lehetett kihagyni a buliból és a többiek közül én vagyok a legalkalmasabb arra,hogy megvédjelek..Akármitől vagy éppen akárkitől- mondta és lehetetlen volt nem észrevenni,hogy Nate felé sandít. Persze,hogy is gondolhattam,hogy Edward nem beszél róla. De most sokkal inkább az izgat,hogy miért is kéne engem megvédeni és,hogy miért mentek el a többiek. De azt hiszem ezt nem mostanában fogom megtudni,főleg,hogy van egy olyan sejtésem,Edward megtiltotta Jaspernek,hogy beszéljen a távollétük okáról.
- Mesélsz nekem magadról?- kérdeztem kis csend után,hogy mégis legyen értelme annak az előreláthatólag,sok együtt töltött időnek
- Ha te közben eszel- mutatott a tálcámra- Tényleg fogytál- jegyezte meg
- Borzasztóak vagytok- forgattam a szemem,de azért kézbe vettem a pizza szeletet és beleharaptam
- Rendben.- bólintott,aztán elkezdett mesélni a régi életéről,bár azt hiszem egyes részleteket szépen kicenzúrázott. Vagy azért,mert nem akar róla beszélni,vagy mert szerinte semmi közöm hozzá. Végül is ezt is meg tudom érteni,de jó lenne,ha egyszer róla is mindent tudhatnék.
- Zavarunk?- kérdezte Mia,mikor megálltak az asztal mellett. Miért pont ide akarnak ülni?
- Nem is tudod mennyire- morogtam magam elé sötéten
- Mi már éppen indultunk- állt fel Jasper és egy jelentőségteljes pillantást vetett rám
- Persze- pattantam fel- Sziasztok.További jó étvágyat.- indultam el egyből Jasperrel az oldalamon
- Mi a bajod velük?- kérdezte,mikor már a kocsi felé tartottunk
- Hagyjuk inkább- haraptam bele újból a pizzámba -Nem is olyan nehéz igaz?- kérdeztem ránézve
- Mi is?- nézett le rám,miközben kinyitotta nekem az ajtót
- Hát velem
- Mármint,hogy nem olyan nehéz elviselni a személyiséged miatt,vagy az illatod miatt?- kérdezte szenvtelenül
- Nagyon rendes vagy- fintorogtam- Tudod mire gondoltam
- De,nagyon nehéz- sóhajtott
- Ha nagyon szenvedsz..nem kell velem lenned- mondtam lehangoltan- Nem akarlak kínozni- hajtottam le a fejem. Pedig már elterveztem,hogy nálunk lesz délután és megkérem,hogy az estét is töltse ott. Vagy legalább addig maradjon,amíg el nem alszom,de a jelen állás szerint,jobb lenne ezt kihagyni.
- Én akarom. Hazaviszlek- intett,hogy üljek be.
Mikor már elindultunk kifelé,Mia és Julie vigyorogva integettünk nekik,amit nagy nehezen,de viszonoztam.
- Most már el kell mondanod mi bajod ezzel a lánnyal- nézett rám Jasper csodálkozva- Tőled még nem éreztem ilyen..utálatot
- Csak hallottam valamit a mosdóban és felhúztam magam.- vontam vállat és kibámultam az ablakon
- Engem nem tudsz átverni- nézett rám elnézően mosolyogva
- Ahh- forgattam meg a szemem,aztán elmeséltem neki mi bajom. Mire a végére értem a nem túl hosszú storynak,de annál hosszabb szidásnak már haza is értünk.
- Most erre mit mondjak? Ellenállhatatlan vagyok- villantott rám egy,valóban szívdöglesztő mosolyt
- Egoista- nevettem fel zavartan. Jesszus,úgy tűnik nem csak Edward tud minden nőnemű egyedet levenni a lábáról egy mosolyával.
- Nem jössz be?- kérdeztem meg mégis,kis hezitálás után,amit a parkolóban elvetettem- Felhívhatod Alicet megkérdezni,hogy bejöhetsz-e- tettem hozzá,mikor láttam,hogy erősen rágódik a dolgon.
- Nem,azt hiszem bemegyek..Igen,bemegyek- bólintott rá megerősítés képpen
- Gyere- szálltam ki mosolyogva
Köszönöm szépen Áginak és Annának az e-mailt és persze a kommenteket is.
Remélem tetszik a rész és kapok érte kommenteket :) Vasárnap jön a folytatás.
martin.cinti@gmail.com
70. fejezet
A nagy eső ellenére másnap kisütött a nap,ami egyet jelentett azzal,hogy Cullenék nem jönnek iskolába. Már megint. Ezért reggel nem nagyon siettem el a készülődést,pedig anya felajánlotta,hogy útközben kidob a sulinál,ő pedig ő igen is sietett volna.
- Annyira lassú vagy- kezdett piszkálni,mikor nagy nehezen útnak indulhattunk
- Nem hiszem,hogy belehalsz ebbe a két perc késésbe- forgattam a szemem
- Azt hittem a tegnap este után jobb kedved lesz. Tényleg,nem is meséltél..Mesélj már!- szólított fel,mikor nem reagáltam semmit a célzásra
- Öhm..jó volt,szép volt- rángattam a vállam. Csak nem gondolja,hogy ecsetelni fogom neki a történteket? Jó,nem mintha lenne bármi 18-as karikás történet,de azért mégis.
- Hát köszönöm szépen- mondta duzzogva- Ennél azért többet érdemlek,azok után,hogy ilyen rendes anyád vagyok
- Te vagy a legrendesebb anya a világon- nyomtam puszit az arcára- Suli után elmegyek Edwardékhoz,de sietek haza- mondtam már félig kilógva az autóból
- Nem kéne engedélyt kérned?
- Anyúúúú elmehetek Edwardékhoz suli után?- passogtam rá
- Persze,de siess. Na menj már!
- Kösz,hogy kidobsz- másztam ki- Szia-köszöntem el tőle vigyorogva és becsaptam az ajtót,amit egy fejrázással és csúnya nézéssel díjazott,majd mosolyogva intett és elhajtott.
Hát ez a mai nap nem ígérkezik túlságosan izgalmasnak. És azt sem értem miért kell olyan sürgősen látogatást tennem a Cullen házban. Alice ugyanis csak annyit mondott a telefonban,miután persze szépen elsiklott afölött a tény fölött,hogy én reggel fél 5-kor még alszom és nem hatotta meg a morgolódásom sem,hogy mikor kicsengetnek az utolsó órámról,nekem már a küszöbükön kell állnom. Nem tudom mi a fene olyan fontos,ami nem várhat addig amíg nem jönnek suliba. Vagy Edward nem jön el hozzám,esetleg Alice,ha már ő akar valamit mondani. És azt sem ártott volna számításba venni,az alvási szokásaimmal egyetemben,hogy én nem vagyok olyan gyors,mint egyes szuper képességű ismerőseim.
Ahogy reggel előre láttam,komolyan bennem elveszett egy jós,jó mélyen méghozzá,az egész nap halál unalom volt. Zombiként járkáltam óráról órára és a legborzasztóbb,hogy az egyetlen,úgymond színfolt az eddigi napban az Nate volt. Szörnyű nem?
- Hello vámpírlány- huppant le velem szembe az ebédlőben
- Hello te roppant idegesítő idegen- morogtam,miközben a salátámból piszkáltam ki a szezámmagokat.
- Ez csúnya volt..De elnézem neked. Mi a mai programunk?- érdeklődött szenvtelenül,mire azonnal megállt a villa a kezemben és lassan felpillantottam rá
- Bocs,nem értettem kristály tisztán a ragozást
- Mi a mai programunk?- kérdezte újra lassan és tagoltan,mintha valami fogyatékoshoz beszélne
- Hát én nem tudom,hogy te mi csinálsz,de én biztosan nem azt fogom- mondtam,majd visszatértem,az immár szezámmag mentes salátámhoz
- Te nem szeretsz engem igaz?- kérdezte majdhogynem csalódottan
- Miért is kéne?- kérdeztem felvont szemöldökkel- Azt hiszem egyik találkozásunk sem ad okot arra,hogy egy kicsit is kedveljelek
- De én tényleg jóban akarok lenni veled. Ne legyél már ilyen harapós.. Túl sokat lógsz a pióca barátaiddal?- kérdezte ártatlan arccal a hangjából mégis sütött a gúny
- Mondd csak Nate,te alapból vagy ilyen tapló vagy a tükör előtt gyakorlod?
- A bensőmből fakad..Mélyről- húzta fel a kezeit a hasától a mellkasáig,majd ellökte őket onnan,mindezt,be kell vallanom,irtó helyes fejjel
- Akkor dugaszold el ezt a forrást és meglátjuk mit tehetek az ügy érdekében- utaltam vissza a már másodszorra felhozott barát témára. Miért akar pont ő,pont velem barátkozni? Érthetetlen.
- Majd próbálkozok- kacsintott rám- Szóval.. mit csinálunk délután?
- Nekem már van programom
- Csináljuk együtt- lelkesedett. Jó ég,mint egy kisgyerek. De miért találom mégis aranyosnak? Még a végén tényleg megkedvelem..
- Meglátogatom a pióca barátaimat- mosolyodtam el,mire az ő mosolya egyből lelohadt
- Értem..- nézett körbe- Oda talán mégsem kísérlek el
- Nem lep meg- kezdtem enni. Próbáltam komoly maradni,de egyszerűen képtelen voltam visszafojtani a vigyorgásom,így inkább csak a salátát fixíroztam
- Te sem vagy sokkal jobb,mint én- jegyezte meg kis csend után
- Ezt meg,hogy érted?- néztem fel rá
- Majd kiderül- vonta meg a vállát. Kösz,okosabb lettem. Miért nem lehet normálisan kommunikálni? Annyira nehezükre esne a pasiknak néha értelmesen beszélni nem pedig rébuszokban? És még hogy a nők bonyolultak. Frászt!
Tanítás után,ahogy megígértem Alice barátnőmnek,igaz,hogy 1 perc helyett,negyed óra múlva,már az ajtóban is voltam. Már éppen emeltem a kezem,mikor Alice felrántotta az ajtót és már húzott is be a házba.
- Az Jasper volt?- mutattam a terasz felé
- Nem miattad- legyintett
- Nem is gondoltam rá. De most,hogy mondod..- kezdtem mosolyogni
- Jajj Cassie- forgatta meg a szemét
- Látom jó kedved van- jegyeztem meg fanyarul
- Ne haragudj- állt meg velem szembe- Csak kicsit feszült vagyok. Igaz nem láttam semmi rosszat,de azért mégis. Ő is ideges,így én is az vagyok. Edward is. Mindenki- magyarázta heves kézmozdulatok közepette,én pedig úgy csináltam,mintha érteném miről is van szó.
- Szia Cassie- jött ki a konyhából Esme
- Szia- mosolyodtam el- Felvilágosítanál?
- Kérsz sütit? Most sütöttem- nyújtott felém egy tálcát
- Szóval nem..De azért köszi- vettem el egy csokis sütit és miközben beleharaptam,leültem a kanapéra és vártam.
Nemsokára a család többi tagja is befutott és megcsillant egy kis remény,hogy valaki felvilágosít miért is járkál fel-alá Alice,amivel lassan az őrületbe kerget,ha előtte nem dobom ki a taccsot.
- Ne haragudj,hogy késtem- ült le mellém Edward
- Mindegy. Mi a helyzet?
- Mármint- pillantott el mellettem.
- Nem is tudom- támasztottam az állam a tenyerembe és úgy tettem,mintha gondolkodnék- Senki nem mondd semmit,a szokottnál is furcsábbak vagytok,Alice totál..-néztem a lányra tanácstalanul- kétségbeesett,Jasper elszelelt,mikor jöttem- soroltam az éppen eszembe jutó tényeket
- Ja,semmi különös- legyintettem- De mégis..- jutott eszébe látszólag hirtelen valami semmiségnek tűnő dolog
- Éspedig?- néztem rá kíváncsian
- A házi időjósunk szerint a héten napos idő várható
- Remek- dőltem hátra és keresztbe fontam a kezeimet- De attól még furcsák vagytok- néztem rá mellékesen,de ő csak megvonta a vállát,majd ő is hátradőlt és magához ölelt.
Nem voltam náluk túl sokat,mert ugye másnap iskola,valakinek tanulnia is kell,hogy ne kapjak rossz jegyet a dolgozatokra,vagy esetleges előrejelzett fizika felelésre.
Anya nem volt otthon,nekem pedig nem volt kedvem kaját gyártani,így jobb híján az Esmétől kapott csokis sütiken éltem,amikkel sikeresen össze is morzsáztam az összes füzetem és könyvem amiből tanultam.
Este,miután úgy gondoltam,hogy a további tanulás már csak árthat,lezuhanyoztam és mivel nem vártam Edwardot,lefeküdtem aludni.
Reggel anya keltett az ébresztő helyett,bár nem a megszokott módon. Énekelgetve,már alapból ez furcsa volt,jött be a szobába,majd elrántotta a függönyt,ezzel fénnyel elárasztva a szobát,engem pedig megvakítva,aztán kinyitotta az ablakot is,hogy friss és nem utolsó sorban hideg levegő áramolhasson be.
- Mi van,kialudtad magad?- dünnyögtem,miközben a másik oldalamra fordultam
- Kelj fel!- rántotta le rólam a takarót
- Anya!- nyüsszögtem és összegömbölyödtem- Mi a fene ütött beléd?
- Szép az idő, szép az élet- mondta nevetősen
- Valami gyógyszerhez jutottál a kórházban- fordultam felé résnyire nyitott szemekkel
- Igen,hogy el tudjalak viselni
- Rendes vagy- öltöttem ki rá a nyelvem
- Gyerünk készülődj,ma előbb kell indulnunk. Vagy itt hagylak- mondta kifelé menet. Nem hittem,hogy itthon hagyna,ezért még heverésztem egy kicsit az ágyban,majd szépen komótosan nekiálltam készülődni.
- Készen vagy már?- kiabált fel negyed óra múlva
- Már csak néhány perc és egy-két óra- kiabáltam vissza,miután legyűrtem egy hatalmas ásítást
- Akkor én mentem- mondta és már hallottam is az ajtó csukódását. Itt hagyott. Komolyan itt hagyott ez a nő..Nem hiszem el.
Rá néztem az órára,ami 7 órát mutatott,így csak megrántottam a vállam és lebattyogtam reggelizni. Éppen a müzlimet öntöttem egy kis tálkába,mikor csengettek. Ez eléggé meglepett,mivel ilyenkor max csak Edward jön,de azért kinyitottam. Hát bárkire számítottam csak őrá nem.
- Szia- köszönt mosolyogva Jasper
- Öhm ..Szia- nyögtem ki zavartan- Hát te?
- Jöttem érted- mutatott hátra a válla fölött az autóra
- Kösz,de sétálok. Meg még reggelizek- kezdtem befelé mutogatni esetlenül. Nem tudom miért,de eléggé zavarban voltam. Jasper,reggel,a mi ajtónkban,ráadásul azért,hogy engem elvigyen az iskolába.. Eléggé furcsa. Furcsa. Mostanában minden az.
- Hát jó- vonta meg a vállát,majd elindult a kocsi felé
- Azért köszi- szóltam utána,aztán becsuktam az ajtót. Habár nem hallottam a motor hangját biztos voltam benne,hogy elment,hiszen minek is várna rám. Nyugodtan megreggeliztem,összeszedelőzködtem és kiléptem a házból. Bezártam az ajtót és mikor megfordultam.. Jasper még mindig ott volt. Sóhajtottam egy nagyot és felnéztem az égre..Héj! Nem is süt a nap. Hol a fenében van Edward? Odafutottam a kocsihoz és feltéptem az ajtót
- Meggondoltad magad?- kérdezte,miközben én bemásztam,ő pedig elindította az autót
- Igen. Többiek?- kötöttem be magam. Náluk semmit nem lehet biztosra venni. És Jasper mellett még nem ültem.
- Szereted a jazzt? Vagy milyen zenét hallgatsz?- kapcsolgatta a rádiót- Keress valamit. A kesztyűtartóban vannak CD-k is- mondta teljesen figyelmen kívül hagyva a kérdésem. Azt hiszem Jasperrel nem lesz túl egyszerű dolgom.
Az út első pár percében még próbálkoztam a beszélgetés kezdeményezéssel,de csak arra jutottam,hogy én válaszolgattam a saját kérdéseimre,így nemsokára feladtam,aminek azt hiszem Jasper nem kicsit örült. Mi lesz velünk?
Nagyon szépen köszönöm a leveleket Áginak,Annának,Encinek,a véleményt Angel-nek és persze a kommenteket is! :)
martin.cinti@gmail.com
69. fejezet
Gyakrabban odaültem Aprilékhez a menzán,hogy szegény lány ne legyen olyan egyedül és,hogy ne hanyagoljam őket annyira. Már Trent barátnője Lilly,meg az ő egyik barátnője,Mia is csatlakozott hozzánk. Először őt is egész aranyosnak találtam. Aztán 2 perc alatt megváltozott a vélemyényem róla egyik délután.
Ültünk az ebédlőben,beszélgettünk,jó volt a hangulat,aztán hirtelen mindeki elhallgatott és mögém meredtek. Megfordultam,hogy megtudjam mi bajuk és nekem is leesett az állam. Jasper egyenesen felénk jött és a tekintetét az enyémbe fúrta. Kétségtelen volt,hogy hozzám jön. Megállt az asztal mellett,még mindig a szemembe nézve,aztán végre megszólalt.
- Leülhetek?- mutatott a mellettem lévő székre
- Persze- kaptam észbe és levettem a táskám,majd letettem a földre,ő pedig leült mellém.
- Jól vagy?- kérdeztem
- Persze- mosolyodott el. Szintén szívdöglesztő mosoly tulajdonosa.
- Csak.. Tudom,hogy neheztelsz rám- hajolt közelebb és lehalkította a hangját
- Én nem.- ráztam a fejem.- Megértelek- mondtam
- Cassie- húzta el a száját
- Jó nem,de próbállak- helyesbítettem szemforgatva. Jó vámpírnak akarok hazudni én is.
- Igen tudom. Szóval arra gondoltam,hogy ideje lenne ha végre megpróbálnék normálisan viselkedni veled
- Mi történt?- vontam fel a szemöldököm
- Én is szeretném ha jóban lennénk,nem csak te- vonta meg a vállát
- Köszi- szaladt a fülemig a szám széle
- Alice szerint minden rendben lesz- mondta inkább magának,aztán nagy levegőt vett,odahajolt hozzám és egy lehelet finom puszit adott az arcomra,majd felállt és elindult vissza az asztalukhoz.
- Lassabban- szóltam utána halkan,mert kicsit gyorsabban ment a kelleténél. Mosolyogva hátrafordult,aztán leült a többiekhez. Hitetlenkedve,de mosolyogva néztem utána. Elképesztő! Tényleg barátkozni akar..
- Igazán helyes srác- rántott vissza az asztalhoz Mia hangja. Igaza van,de akkor is.. Ne beszéljen így Jasperről.
- Órán találkozunk- álltam fel és kimentem a mosdóba. Muszáj volt megmosnom a kezem,mert ragadt a narancslétől. Aztán nemsokára meghallottam Julie és Mia hangját. Beléptem az egyik fülkébe és becsuktam az ajtót. Nem akartam velük találkozni.
- Hihetetlen,hogy Jasper azzal a csajjal jár.- jöttek be
- Egyáltalán nem illenek össze- Julie- Ráadásul testvérek
Csak örökbefogadottak az istenért. Miért nem lehet ezt felfogni? Annyira nem bonyolult a dolog.
- Esküszöm,megszerzem ezt a pasit- mondta Mia. Hogy mit csinál? Ez a csaj nincs magánál az holt biztos. Helyes meg minden,de azért Alice sokkal szebb nála. És kedvesebb is. - Ma hozzá is látok. Annak a kis manónak nincs sok esélye velem szemben.
Miután megigazították a sminkjüket kimentek,én pedig dühösen vágtam ki az ajtót. Kimentem a folyosóra és elindultam a termünk felé. A padunk mellett ledobtam a táskám és leültem a székre.
- Mi a baj?- érdeklődött Edward
- Semmi- morogtam
- Cassie- karolta át a vállam és magához ölelt- Azt hittem örülsz majd Jasper változásának.
- Persze,csak Mia és Julie beszélgetését ne hallottam volna. Hogy én mennyire utálom őket- dühöngtem
- Mit mondtak?
- Találd ki- dünnyögtem magam elé.
- Oh- szólalt meg néhány másodperc múlva- Semmi baj. Tudod,hogy lehetetlen amit Mia akar
- De akkor is Edward!- néztem rá felháborova- Aliceről van szó
- Semmi baj- simított végig az arcomon- Mit szeretnél csinálni később?- terelte a témát
- Végigrángatni Miát a sulin a hajánál fogva- vázoltam a korábban megfogalmazódott tervem. Halkan felnevetett,az egész teste rázkódott tőle
- Olyan aranyos vagy ilyenkor- adott puszit a fejemre
- Csak ilyenkor?
- Mindig- forgatta meg a szemét mosolyogva
Suli után Edward hazavitt,majd el is ment,mondván később visszajön értem. Hát rendben.
- Szia anya- mentem be a konyhába
- Szia kislányom- nyomott puszit az arcomra
- Mit csinálsz?- ültem le az asztalhoz egy pohár innivalóval
- Az egyik nővérnek most lesz a szülinapja és sütök neki sütit- mondta
- Anya- mentem oda hízelegve
- Nem kapsz belőle- vágta rá
- Undok- öltöttem ki a nyelvem- Felmegyek tanulni- indultam el felfelé,de útközben megtorpantam- Anya
- Miért kiabálsz?- kiabált vissza. Erről ennyit.
- Hát ez a ruha?- vittem a konyhába a fogason lógó ruhát- Milyen alkalomra vetted?
- Nem én vettem,ez a tiéd. Alice hozta
- Ó istenem- sóhajtottam fel- Nem mondta minek?
- Azt mondta,csak vedd fel,ne kérdezősködj és kész
- Ez jellemző rá.- emeltem magam elé a ruhát- De biztos nem mondott semmit?- néztem rá
- Nem- rázta meg a fejét- Edward sem mondott semmit?
- Hogy jön ide Edward?
- Hát gondolom nem Alice miatt kell kiöltöznöd,jaj kislányom- küldött felém egy elnéző pillantást
- Jól van na- mosolyodtam el- Akkor felmegyek- mondtam és most valóban felmentem. A ruhát felakasztottam az ajtóra és egyből elővettem a telefont.
Edward nagy nehezen felvette a telefont.
- Bocs,csak Alice nem akarta visszaadni
- Aha,mindegy. Minek ez a ruha?- szegeztem neki a kérdést egyből
- Csak vedd fel- kiabált a háttérből Alice
- Anyukáddal már mindent megbeszéltem- mondta Edward
- Aha. Mikor jössz?
- 8-kor.
- Rendben. Szia- tettem le. Ledobtam az ágyra a telefont és lefutottam
- Anya!
- Ne kiabálj- fordult felém
- Azt mondtad nem tudsz semmit
- Azt mondtam Alice nem mondott semmit- mondta ártatlanul- Azt nem kérdezted,hogy Edward mondott-e valamit
- Olyan vagy- grimaszoltam- Ezért most kapok a sütiből- vettem el gyorsan egy kockát és már siettem is felfelé
- Gyere vissza kisasszony,azt nem neked csináltam
- Késő- kiabáltam vissza nevetve.
A továbbiakban tanultam és utána elkezdtem olvasni. Egészen addig míg anya be nem rontott,hogy ideje készülődnöm. Feltápászkodtam az ágyról,elmentem zuhanyozni,majd törölközőbe csavarva megálltam a ruha előtt. Tényleg nagyon jól nézett ki,Alice mindig eltalálja az ízlésem. Vékonypántos,V kivágású,harang szoknyás fekete ruha,aminek a derekán volt egy fehér öv. Gyorsan felöltöztem,felvettem egy fekete-fehér magassarkút,kihúztam a szemem,az ujjaimall megigazítottam a hajam és készen is voltam. Mikor leértem Edward már a konyhában volt és anyával beszélgetett.
- Szia- köszöntem
- Szia- mért végig mosolyogva
- Adok neked egy táskát- sietett el mellettem a nya a szobájába
- Nagyon csinos vagy- simított végig a kezemen Edward és megpuszilta az arcom
- Kösz.. Te sem panaszkodhatsz
-Igyekeztem- húzta ki magát
- Ja,persze- nevettem el magam. Sokat kell tennie azért,hogy jól nézzen ki,tényleg. Anya visszaért a kistáskával,amibe beletehettem a kulcsom,meg a telefonom és indultunk is.
- Hova megyünk?- kérdeztem már a kocsiban ülve
- Már vártam mikor kérdezed meg- nézett rám mosolyogva
- És el is mondod?- kérdeztem bizakodva
- Persze,hogy nem- fogta meg a kezem- Majd meglátod. Tetszeni fog
- És ha nem? Jobb lenne most megtudni nem?- próbálkoztam
- Alice szerint tetszeni fog
- Alice még sosem tévedett?
- Nem-mondta egy pillanatnyi gondolkodás után
- Hát jó- dőltem hátra- De ha nem tetszik csak magadra vess- figyelmeztettem,amin ő szokása szerint csak mosolygott.
Egész úton piszkáltam és nem adtam fel,hogy kiszedjem belőle mi is a terve estére,de nem meglepő módon nem jött be. Nem tudom mennyi ideig autókázhattunk,de én már rég elvesztettem az út fonalát,nem is igazán törődtem vele. Hiszen Edwarddal vagyok. Semmi bajom nem eshet.
- Itt is vagyunk- állt meg.. valahol
- Hol is van az az itt?- nézelődtem
- Mindjárt megtudod- szállt ki,majd nekem is kinyitotta az ajtót és kisegített. Sötét volt,csak pár lámpa világított a közelben és valami parkszerűségnél voltunk. Bizalomgerjesztő.
- Állapodjunk meg valamiben- mondta komolyan- Ma estére felfüggeszted a piszkálódást
- Mintha csak én szoktam volna- néztem rá összeszűkített szemekkel- Na jó- adtam meg magam,mikor nem reagált
- Köszönöm- puszilta meg a homlokom- Na gyere- fogta meg a kezem és elindultunk a parkba
- Edward- kezdtem halkan pár perc séta után- Mégis hová viszel?
- Mindjárt ott vagyunk- válaszolta ő is halkan. Sétáltunk még egy keveset,mikor megállított- Csukd be a szemed
- Nem
- Légyszíves
- Nem- makacskodtam. Az egyik legrosszabb dolog ha az ember nem lát.
- Akkor majd én befogom- tette a szemem elé a kezét,amit aztán lehetetlenség volt eltávolítani onnan,így beletörődve az ideiglenes vakságba lépkedtem Edward mellett. Azt meg tudtam állapítani,hogy vannak még páran rajtunk kívül,de ők sem voltam túl hangosak.
- Itt is vagyunk- fordított oldalra,majd leengedte a kezét,én pedig szabályosan eltátottam a számat. Valami gyönyörű virágzó fa alatt volt egy kis asztal,rajta egy gyertya,az asztal mellett egy pad.
- Ez gyönyörű- mondtam meghatottan- De miért?- néztem fel rá
- Miért ne?- vonta meg a vállát mosolyogva
- Szeretlek- öleltem át és a mellkasába fúrtam az arcom elrejtve előle azt a pár könnycseppet,ami kicsordult a szememből. Tényleg nagyon boldog voltam.
A következő meglepetés akkor ért,mikor leültünk. Azért voltak ennyien a parkban,mert itt régi filmeket vetítettek.
- Tényleg nagyon tetszik- súgtam Edwardnak a film alatt
- Örülök- ölelt magához szorosabban. Csak akkor engedett el,mikor felállt és felém nyújtotta a kezét.
- Mi az?- kérdeztem értetlenül,de azért megfogtam a kezét,ő pedig felhúzott
- Most fognak táncolni- súgta a fülembe,mikor közelebb húzott magához mosolyogva. Ez volt az egész este legjobb része. Bár nem nevezném táncnak,inkább csak egy helyben ácsorgásnak,miközben átöleljük a másikat,mégis ez a legjobb. Talán pont ezért. Főleg,mikor a végén már csak álltunk,szorosan összeölelkezve. Teljesen elmerültem a kettőnk kis világában,ahol csak mi vagyunk,senki és semmi más. Már megbántam,hogy azt gondoltam bár ne költöztünk volna ide és ne olvastam volna el a naplót. Hülyeség volt részemről,akármilyen dühös vagy zaklatott is voltam. Minden így tökéletes,ahogy van. Hiszen semmi nem történik véletlenül,ezeknek is oka volt. A lehető legjobb helyen vagyok,a lehető legjobb emberrel,illetve vámpírral. Mert nekem Edward mellett van a helyem,ebben biztos vagyok és ezen semmi nem változtathat.
Összerezzentem,mikor egy vízcsepp landolt az arcomon és elhúzódtam Edwardtól.
- Esni fog. Menjünk- engedte lejjebb a kezeit,de nem engedtem
- Még maradjunk egy kicsit- néztem rá kérlelően,mire ő bólintott és újra átölelt. Az első cseppet követte a második,a harmadik és így tovább,míg végül már úgy esett,mintha soha nem akarna elállni. Mi pedig ott álltunk,még mindig összeölelkezve,csókolózva..
Nagyon szépen köszönöm a levelet Áginak,Nikinek és Encinek <3 És persze a kommenteket is. Remélem ez a fejezet is megér pár véleményt.
martin.cinti@gmail.com
68. fejezet
Később eljött értem Matt,hogy együtt menjünk Trentékhez. Nekem igazából teljesen kiment a fejemből,hogy beleegyeztem. Útközben Matt hülyeségeit hallgattam és a megfelelő pillanatokban mondtam egy igent vagy nevettem.Nem volt sok kedvem sem a fiúkhoz,sem pedig a filmnézéshez. Egyfolytában Nate járt a fejemben.
- Sziasztok- nyitott be Matt- Nézzétek kit hoztam- mutogatott rám 1000 Wattos vigyorral
- Sziasztok- intettem nekik mosolyogva. Mégsem lehetek teljesen bunkó a barátaimmal. Örülnöm kéne,hogy egyáltalán még azok vagyunk,hiszen eléggé elhanyagolom őket,ezt be kell ismernem.
- Szia Cassie- köszönt Evan és Trent,aztán visszafordultak a Tv felé. Játszottak. Matt csatlakozott hozzájuk én meg leültem a lányokhoz.
- Ez a nagy DVDzés?- kérdeztem
- Amint látod- húzta a száját April
- Hol hagytad Edwardot?- kérdezte Julie- Úgy össze voltatok nőve. Csak nem összevesztetek?- kérdezte mosolyogva. Hát azt hittem a fejére öntöm a chipses tál tartalmát. Elszámoltam 10-ig,vettem egy mély levegőt és elmosolyodtam.
- Nem,nem vesztünk össze- mondtam nyugodtan
- Hát akkor?- kíváncsiskodott tovább
- Gyertek lányok- szólt Trent,mire egyből felpattantam és leültem a fiúk közé kezemben a chipsel. Elkezdtük nézni a filmet,de persze Julie egyfolytában sutyorgott Mattnek. Aprillel összenéztünk és egyszerre forgattuk a szemünket,aztán elnevettük magunkat.
- Css-szólt ránk Trent átszellemült fejjel. Kuncogtunk még egy sort,aztán visszafordultunk a filmhez. Elgondolkoztam és arra lettem figyelmes,hogy valaki megfogja a vállam. Hitetlenkedve néztem Mattre,de nem tudtam mit mondani neki,mert elterelte a figyelmemet a rezgő telefonom. Előkotortam a zsebemből,közben szerencsére Matt elvette a kezét és megnéztem ki írt. Edward. Eléggé meglepett. Főleg amit írt.
"Eltöröm a kezét ha nem veszi le rólad" Újra el kellett olvasnom,hogy nem értettem-e félre. Aztán körbenéztem. Velünk szemben volt a terasztajtó,aminek következtében tökéletes kilátás nyílt az erdőre. És mintha..nem,az nem lehet. Oldalra dőltem,de nem láttam semmit. Aztán elhasaltam a földön és a nyakamt nyújtogattam.
- Cassie jól vagy?- kérdezte Matt
- Persze- álltam fel- Kimegyek levegőzni- mentem a teraszajtóhoz,kimentem,aztán behúztam magam után
- Edward- szólongattam- Edward- dobbantottam a lábammal,mire halk kuncogást hallottam a hátam mögül,aztán két hideg kart éreztem a derekam körül
- Te meg mit csinálsz itt?- kérdezte és a hajamba temette az arcát
- Te mit csinálsz itt?- kérdeztem nevetve
- Megnéztem,hogy jól vagy-e- rántotta meg a vállát
- Mintha bármi bajom eshetne velük- böktem a ház felé
- Csak annak a srácnak lesz baja,ha mégegyszer hozzád nyúl- morogta,majd szembe fordított magával.
- Sajnálom
- Mit is?- kérdeztem értetlenül. Legjobb tudomásom szerint semmi rosszat nem követett el.
- Könnyen segíthetnénk a bajodon
- Bajomon? Edward megtennéd,hogy úgy beszélsz,hogy én is megértem?- vontam fel a szemöldököm
- Ha te nem is mehetsz most vissza Londonba,én eltűnhetek. Olyan lenne,mintha nem is találkoztunk volna
- Te most miről beszélsz?- döbbentem le. Teljesen elvesztettem a fonalat.
- Tudom mit gondoltál- forgatta meg a szemét- Mikor az hazakísért- mondta szinte undorodva. Kellett pár pillanat mire leesett miről is beszél,de aztán megvilágosodtam.
- Natenek hívják és nem kísért haza- szögeztem le- És ne legyél hülye- folytattam,mert már nyitotta a száját- Nem gondoltam komolyan,csak mérges voltam rá. Vagyis,persze,hogy nyugodtabb életem lenne,de ezzel tökéletesen meg vagyok elégedve. Miattad.- hangsúlyoztam- És természetesen a családod miatt. Szóval felejtsd el a dolgot kérlek.
- Biztos?- nézett rám összevont szemöldökkel- Nekem elég határozottnak tűntél
- Most nem vagyok az?- vágtam csípőre a kezeimet- Komolyan nagyon-nagyon boldog vagyok- mondtam a tőlem telhető legkomolyabban
- Rendben- mosolyodott el végre- Megyek-adott puszit a homlokomra és eltűnt a fák között.
- Cassie nem jössz be?- jött ki April szinte azonnal
- Inkább gyere ki te- intettem neki és leültem az egyik székre,ő pedig mosolyogva kijött és leült mellém
- Igen béna ez a film- néztem rá mosolyogva
- Igen- bólintott- Legközelebb mi választunk
- Az biztos- helyeseltem.
- Mit akart tőled Nate a suliban?- kérdezte hirtelen,kisebb csend után
- Hogy segíthet-e a matekban- vontam meg a vállam
- Szerintem tetszel neki
- Hogyne- horkantam fel- Már csak az kéne..Amúgy,hogy kerül ő ide?
- Nem tudom.- rántotta meg a vállát- Egyik nap ott volt a suliban és akkor mondta,hogy átiratkozik
Szóval tényleg jól láttam a parkolóban. Ezek szerint.. Alice és Edward is miatta voltak olyanok,amilyenek. Edwardon most is látszott,hogy..nem igazán szimpatizál vele,hogy szépen fogalmazzak. Már csak azt kell kideríteni miért is.
Még beszélgettünk kint egy keveset,aztán visszamentünk a többiekhez. Megnéztünk még egy filmet,kajáltunk,beszélgettünk,este pedig mindenki hazament. Engem Matt vitt haza.
- Jól érezted magad?- kérdezte a ház előtt
- Igen- bólintottam
- Megismételhetnénk ezt a délutánt
- Persze- mondtam- Ez jó ötlet,majd összehozzuk- turkáltam a táskámban a kulcsom után. Miután megtaláltam és visszafordultam hozzá,ez az idióta közelebb hajolt
- Héj,mit csinálsz?- húzódtam hátrébb.
- Én csak- kezdte zavartan,de aztán megállt mellettünk egy autó és Edward szállt ki belőle.
- Szia Matt- pattantam ki a kocsiból és becsaptam az ajtót.
- Előbb is jöhettél volna- vetettem oda szemrehányóan,majd az ajtóhoz mentem,ő pedig jött utánam.
- Most haragszol?- ült le a konyhában. Tüntetőleg nem szóltam hozzá. Ez tök aljas dolog volt tőle. Öntöttem magamnak narancslevet,aztán feltrappoltam a szobába. Leültem az ágyra és nemsokára ő is bejött.
- Nem hittem,hogy megharagszol. És esküszöm jöttem volna előbb is,de annyira nevetséges volt amiket gondolt- rándult meg a szája. Alig bírta visszatartani a nevetést. Hát mondhatom tényleg nagyon vicces.
- Ne nézz ilyen csúnyán- ölelt át mosolyogva
- Örülök,hogy legalább te jól szórakozol- húztam el a számat,aztán letettem az éjjeliszekrényre az üres poharat és elfeküdtem az ágyon. Mellém feküdt,elkezdte simogatni az arcom meg a kezem és apró puszikat adott a nyakamra. Hízelegni azt tud.. Én tényleg próbáltam nem olyan hamar megadni magam,de ember legyen a talpán aki ellen bír állni Edward Cullennek.
- Na jó- sóhajtottam fel- Nem haragszom..Annyira- suttogtam.
- Köszi- hajolt fölém mosolyogva,aztán megcsókolt.
Lassan elmentem zuhanyozni,aztán visszafeküdtem az ágyba és addig beszélgettünk,amíg el nem aludtam.
Köszönöm szépen a kommenteket és a levelet Áginak<3
Úgy szeretnék pár véleményt kapni.Nem konkrétan erre a részre,hanem amúgy,a történetre..
martin.cinti@gmail.com
67. fejezet
Mivel kevés óránk volt,ezért muszáj volt elmennem Edwardékhoz. Nem mintha nem lett volna kedvem,vagy nem szeretnék náluk,csak tudom,hogy órákon keresztül Alice szobájába leszek bezárva és próbababa leszek. És jelen esetben ez nem az a tevékenység amire minden porcikám áhítozik.
- Szia Alice- mentem be a szobájába
- Vetkőzz!- parancsolt rám egyből
- Uh rendben- lepődtem meg.
- Amúgy szia- mosolyodott el,miközben levettem a ruháimat és felvettem az első,általa készített darabot.
- Lefényképezlek- kezdett kutatni a fényképezőgépe után. Miután megtalálta minden ruhában vagy 10 képet készített rólam. Ez a délután is hosszúnak ígérkezik..
- Én nem tudok dönteni- mondtam már a konyhában a képeket nézegetve- Mindegyik annyira tetszik.- mondtam. Tényleg nem vagyok válogtós meg ilyenek,de ezek a ruhák egyszerűen fantasztikusak. Mindegyiket imádom.
- Kérdezzük meg Esmét- javasolta
- Miről?- jelent meg Esme mosolyogva
- Szerinted?- toltam a képeket elé. Hosszas nézelődés után csak ennyit mondott:
- Olyan szép vagy
- De melyik ruhát vegyem fel az esküvőre?- kérdeztem türelmetlenül
- Nem tudom- hagyott ott minket. Rosalie sem tudott segíteni,Edward,Jasper és Emmett meg arra hivatkoztak,hogy nem értenek az ilyen női dolgokhoz.
- Nem igaz annyit nem tudnak mondani,hogy nekem ez jobban tetszik,mint ez- bosszankodtam- Főleg Edward. Komolyan mindjárt megkérdezem Carlislét.
- Nem hiszem,hogy sokat tudna segíteni- mosolygott Alice
- De Carlisle mindig mindenkinek segít. Ő biztosan nem mondaná azt,hogy "Én ehez nem értek". Még csak azt sem mondhatják,hogy valamelyik ruha nem jó,mert egyszerűen tökéletesek. Sok tökéletes közül miért nem tudnak egyet választani?
- Kérdezd meg Aprilt. Ő biztosan szívesen segít és ő az egyetlen lány aki tényleg kedves is veled.
- Igaz. Köszi Alice- öleltem meg,aztán felkaptam a táskám és a képeket
- Hova mész? Nem is ettél- szólt utánam felháborodottan
- Nem vagyok éhes- ráztam meg a fejem. Felszaladtam Edward szobájába és csodával határos módon egyszer sem botlottam meg. Mielőtt az ajtóhoz értem volna már ki is nyitotta.
- Haza vinnél?- kérdeztem és megálltam tőle pár méterre
- Baj van?- kérdezte összevont szemöldökkel
- Miért lenne?- nevettem el magam- Csak egyesekkel ellentétben nekem tanulnom kell a holnapi dolgozatokra
- De itt is tudsz- mutatott a szobájába
- Mindketten tudjuk,hogy nem hagynál,én pedig amúgy sem tudok figyelni ha a közelemben vagy- mondtam komolyan,ő meg csak mosolygott
- Rendben,haza viszlek- egyezett bele nagylelkűen- Nem szeretném,hogy miattam kapj rossz jegyet
- Igazán kedves- indultam el a lépcső felé
- Ennyire ne siess- kapta el a derekam hátulról és felemelt,majd megcsókolt
- Na,de gyerekek- nevetett Emmett mellettünk,Edward pedig letett
- Te beszélsz- néztem rá felhúzott szemöldökkel,mire vigyorogva tovább állt
- Gyere menjünk- fogta meg a kezem Edward. Lesétáltunk,elköszöntünk Alicetől,aztán kimentünk a kocsihoz és hazavitt.
- Este jössz?- kérdeztem a ház előtt
- Persze- bólintott mosolyogva,aztán adott egy puszit,kiszálltam és bementem. Köszöntem anyunak és felmentem a szobámba tanulni. Tényleg tanulnom kell holnapra. Mire mindent megtanultam már elég későre járt. Lementem kajálni,beszélgettem kicsit anyuval és mikor elindult dolgozni felmentem zuhanyozni,hajat mosni. Amikor visszamentem a szobába Edward már az ágyon feküdt. Szó nélkül feküdtem le mellé és a mellkasára hajtottam a fejem. Egyből átölelt az egyik karjával és a kezemet kezdte simogatni. Nem tudom miért,de olyan kimerültnem éreztem magam. Talán a túl sok tanulás miatt. Szerencsére Edward nem érzett kényszert a beszélgetésre,úgyhogy nyugodtan elaludhattam pár percen belül.
Reggel nagyon kipihenten ébredtem. Csak akkor nyitottam ki a szemem,mikor Edward hűvös ajkait az enyémen éreztem pár pillanatig.
- Jó reggelt- mosolygott
- Szia- mosolyodtam el
- Jól aludtál?
- Aham- bólogattam. Kikászálódtam az ágyból,bementem a fürdőbe rendbeszedni magam és felöltöztem. Mikor visszamentem Edward már át volt öltözve. Lementünk,reggeliztem és elindultunk a suliba. Ahogy beléptünk az épületbe,egyből ott hagytam.
- Szia April- mentem oda a szerényünknél álldogáló lányhoz
- Szia- mosolyodott el
- Hogy vagy?- kérdeztem,miközben kivettem egy füzetet a szekrényből
- Jól köszi. Te?
- Megvagyok- vontam vállat mosolyogva
- Hol hagytad Edwardot?- nézett körbe
- Ő nem ért a női dolgokhoz. Te viszont..
- Miben segíthetek?- kérdezte lelkesen
- Esküvőre megyünk nyáron- mondtam miközben a terem felé mentünk- És nem tudom eldönteni melyik ruhát vegyem fel. És senki sem tud segíteni- forgattam a szemem
- Milyen ruhák vannak?- ültünk le a helyére én pedig elővettem a képeket és megmutattam neki
- Hát mindegyik nagyon jól áll,de szerintem..- újból átnézte őket- a zöld.- mondta végül
- Köszi April,tudtam,hogy rád számíthatok- öleltem meg
- Nincs mit. És kinek az esküvőjére mentek?- érdeklődött
- Rosalie..Rosalie unokatesójának az esküvőjére- helyesbítettem
- Értem- bólintott- Biztos jó lesz
- Biztos- bólintottam mosolyogva. Szóval a ruha elintézve. Délután Alicenek is megmondtam melyik ruha mellett döntöttem és egyet is értett velem. Aztán megmutatta Rosalie ruháját. Le kellett ülnöm mikor megláttam. Pánt nélküli,fűzős hátuljú és az eleje hímezve volt,a harang alakú szoknyára rá volt varrva egy tüll rész és az még hátramaradt uszálynak.És mindez ekrü színű volt. Rosalie amúgy is gyönyörű,de ebben a ruhában csodaszép lesz.
Másnap,nagy bánatomra,Cullenék nem jöttek suliba.Kezdem egyre jobban utálni a napsütést.
- Szia Cassie- jött oda hozzám reggel Matt
- Szia- néztem fel rá mosolyogva
- Nincs kedved eljönni velünk Trentékhez DVDzni?
- De,persze- vontam vállat. Nem ártana kicsit szocializálódnom. Egyre kevesebbet vagyok más emberek társaságában.
- Remek,akkor délután- vigyorgott és elment.
Igazából semmi érdekes nem történt ebédig.Az egyik üres asztalnál ültem,mert matekra tanultam,egyszerűen képtelen vagyok felfogni,amit most veszünk,mikor valaki megállt az asztal mellett.
- Látom nem vagy egy matek zseni. Segítsek?- ült le velem szembe
- Nate?- néztem rá döbbenten
- Szóval emlékszel rám- dőlt hátra vigyorogva- Hogy vagy?
- Te,hogy kerülsz ide? Azt hittem a rezervátumi suliba jársz- mondtam figyelmen kívül hagyva a kérdését
- Hát..mondjuk úgy,hogy itt van dolgom- rántotta meg a vállát és körbe nézett az ebédlőben
- Dolgod? Mégis miféle dolgod?- kérdeztem felvont szemöldökkel
- Nem akartam elmondani,de ha így rákérdeztél..Biztos ne segítsek a matekban?- pillantott a könyvemre
- Válaszolnál?- türelmetlenkedtem. Nem szeretem,ha hülyének néznek és elterelik a témát.
- Persze,persze.. Szóval,miattad jöttem.
- Miattam?- nevettem el magam- Nate..
- Azt hiszed nem tudom ki a barátod?- kérdezte halkan,mire egyből abbahagytam a nevetést
- Miről beszélsz?
- Jobb lenne,ha szakítanál vele,még mielőtt történik valami
- Történik valami? Mégis mi?- kérdeztem cinikusan
- Hát mondjuk belőle is gyilkost csinálnak
- Edwardék nem gyilkosok- csaptam be a könyvem
- Teljesen kiszámíthatatlanok
- Akkor jobb,ha békén hagysz,mert nem hiszem,hogy a kiszámíthatatlan barátom díjazná a közeledésed- álltam fel és elindultam kifelé. Ezután a beszélgetés után valahogy nem volt kedvem bemenni tesire. Majd anya leigazolja,nem érdekel.
- Várj már meg- kiabált utánam Nate az utcán.
- Hagyj békén- vetettem hátra a vállam fölött. Mégis mit képzel magáról? És az az idióta vigyora,meg az idegesítő stílusa.
- Ne kapd fel a vizet,csak segíteni akarok- ért mellém
- Nem kell a segítséged. Menj át a másik oldalra- morogtam
- Rendben,ahogy akarod- mondta,majd átsétált a másik oldalamra
- Az utca másik oldalára gondoltam- néztem rá bosszúsan,de csak vigyorgott. De irritáló. De ami ennél is rosszabb,hogy egészen hazáig kísért és úgy beszélt mindenféle általános dologról,mintha a legjobb haverok lennénk,vagy nem lennénk túl a "barátod egy gyilkos" beszélgetésen.
- Azt hittem jóban leszünk- mondta,mikor a házunkhoz értünk
- Persze- fordultam felé ajtó nyitás közben- Majd,ha farkassá változol- mondtam,mire körbenézett. Jesszus,én nem gondoltam komolyan! Már csak az hiányozna,hogy kiderüljön,Nate egy farkas.
- Na,szia- mentem be és becsuktam magam mögött az ajtót. Miért kellett nekünk ide költözni? Mennyivel nyugodtabb életem volt Londonban. Kellett nekem elolvasni azt a naplót.
Köszönöm szépen a levelet Ági és nektek is lányok a kommenteket! Ez egy jó hosszú rész lett,remélem kapok pár véleményt :)
martin.cinti@gmail.com
66. fejezet
- Amúgy hallottad miről beszéltünk anyával miután hazamentem tőletek?- kérdeztem már a suli felé menet.
- Nem,de megoldottam- mosolygott
- Kis agyturkász
- És?- kérdeztem,mikor nem mondott egyebet
- Hát azt hittem tudod..- nézett rám meglepetten
- Mit?- néztem rá- Én nem vagyok gondolatolvasó
- Már alig várom,hogy együtt legyünk a nyáron. És ha nem szeretnéd,hogy Alice vagy Esme folyton elraboljanak tőlem,akkor maradhatunk nálatok. Kettesben- húzódott mosolyra a szája. Annyira megörültem ennek,hogy átöleltem.
- Csak óvatosan- nevetett
- Bocs- ültem vissza vigyorogva. Nem kell Alicenak lennem ahhoz,hogy tudjam milyen jó lesz a nyaram.
- Úgy utálok szünet után suliba jönni- mondtam befelé menet
- Most képzelj el minket- mosolygott le rám Edward
- Úristen- suttogtam magam elé- Borzasztó lenne ha folyton középiskolába kéne járnom..Vagy nem- helyesbítettem- Sőt egészen előnyös lenne,hogy mindent tudnék.- néztem fel rá. Mosolygott.
Már csak másfél hónap és itt a nyári szünet. Két és fél hónapon keresztül együtt leszek Edwarddal és a családjával. Már alig várom.
- Az jutott eszembe- mondta mikor leültünk az ebédlőben az asztalukhoz- Hogy a szünetben lemehetnénk a faházba. Tudom,nem tudsz úszni- mondta,mikor már nyitottam a számat- De vigyázok rád- mosolygott
- Rendben- mondtam végül és megrántottam a vállam
- Jasper elég jó úszó- mondta mellékesen
- Nem mintha ti nem lennétek azok- próbáltam kibontani az ásványvizes üvegemet,kevés sikerrel
- Cassie- azzal a hangsúllyal mondta a nevemet,mikor fel akarja hívni valamire a figyelmemet,miközben kivette a kezemből az üveget és kinyitotta.
- Úgysem egyezne bele- ráztam meg a fejem,mikor leesett mire célzott és elvettem a vizet.
- Ki? Mibe?- ültek le mellénk a többiek
- Semmibe- ittam bele vízbe
- Jasper nem akarod megtanítani úszni?- kérdezte Edward,mire bokán rúgtam,de mintha meg sem érezte volna. Talán tényleg nem. Miután Edward tudomást sem vett a csúnya nézésemről,Jasperre néztem. Kicsit meglepett fejet vágott,de aztán rábólintott
- Megpróbálhatjuk.. Már ha van kedved hozzá- nézett rám
- Persze- találtam meg a hangom. Jasperen agymosást végeztek. Már csak azért is,mert ha így nem bír mellettem maradni,akkor amikor vizes leszek,hogy bír majd? De nem kötekszem. Örülök,hogy megtörni látszik a jég.
- Cassie nem tudok dönteni melyik ruhát csináljam meg neked- kezdett turkálni a táskájában Alice,aztán öt lapot tett elém.
Az elsőn egy pánt nélküli darab volt,ami térdig ért és testhez álló volt,de a mell alatti részre rá volt varrva a tüll,ami lábszárközépig ért. A második egy szintén pánt nélküli darab volt,v kivágással,térdig érő,szalaggal mell alatt megkötve és a ruha több rétegből volt összevarrva. A harmadik egy szintén térdig érő,pántos,mély,téglalap kivágású,csavart ruha,ami a derekánál van megkötve. A negyedik egy nyakbakötős,hosszú ruha volt,aminek a felső része testhez álló volt az alsója pedig,hát az meg nem és az ötödik egy másik hosszú ruha,vékony pánttal,v kivágással,mell alatt megkötve.
- Az elsőt úgy gondoltam lilából és feketéből csinálom,a második az ekrü lenne,lila hímzéssel és övvel,a harmadik bézs,egy kis arannyal,a negyedik fekete pánttal és rózsaszín lenne,az ötödik pedig zöld lenne,rózsaszín övvel és a mellrésznél kis gyöngyökkel lenne hímezve- magyarázta lelkesen
- Azta- ennyit tudtam kinyögni- Rosalie?- néztem a lányra tanácstalanul
- Szerintem csináld meg mindet,aztán amelyik a legjobb lesz- mondta egyszerűen
- Milyen igaz- Alice a lapokat nézve- Alig várom,hogy hazamenjünk- tette el őket és csillogó szemekkel nézett rám
- Ma nem leszek próbababa- szögeztem le gyorsan és feltartottam a kezeimet
- Akkor mikor vehetek méretet?- kérdezte bosszúsan
- De hát tudod a méreteimet
- De fogytál. Keveset eszel- mondta,mire Edwardra rájött egy fura köhögőroham és,mintha azt mondta volna,hogy "Én mondtam".
Szerencsére lég gyorsan telt az idő,így olyan érzésem volt,mintha egy-két óra elteltével már haza is indulnánk. A parkolóba,Edward Volvója felé,muszáj volt megállnom.
- Várj egy kicsit- húztam ki a kezem Edwardéből és elindultam visszafelé,miközben egy kisebb csoportot néztem
- Cassie,gyere már- ragadta mega karom Alice és elkezdett visszafelé húzni
- De láttam valakit- nyújtogattam a nyakam,hátrafelé nézegetve
- Ugyan már- intett le,majd finoman Edwardhoz lökött és Jasper után ment.
- Mi ütött Alicebe?- kérdeztem hatalmas szemeket meresztve
- Megsértődött,amiért nem jössz át- nyitotta ki az ajtót Edward
- Jaj,ne már- sóhajtottam fel- Most tényleg nem mehetek. Megígértem anyának,hogy segítek neki kitakarítani
- Én elhiszem- inett az autó felé
- De Edward,kérlek beszélj vele- hagytam figyelmen kívül a sürgető mozdulatát- Én nem akarom,hogy haragudjon rám
- Jó,jó,majd beszélek vele. Beszállnál végre?- kérdezte türelmetlenül és kicsit idegesebben a kelleténél
- Neked meg mi bajod van?- döbbentem le. Az egész Cullen család meghibbant. Alicet és Edwardot sem láttam még így viselkedni.
- Csak szeretnék elindulni- sóhajtott- Kérlek- nézett rám szépen
- Jól van- adtam meg magam és beültem. Gyorsan,talán kicsit túl gyorsan is,megkerülte az utót,beült és már indultunk is. Kifelé haladva a diákokat néztem,de akit úgy véltem,hogy láttam egy pillanatra,sehol sem találtam.
Egészen addig nem szóltunk egymáshoz,amíg meg nem érkeztünk a házunkhoz. Edward az utat,én pedig a házakat néztem. Leállította a motort és felém fordult,de én kitartóan bámultam az erdőt. Én elhiszem,hogy sietni akart,de attól még nem kell így beszélnie velem. Eléggé rosszul esett mit ne mondjak.
- Sajnálom- törte meg a már idegesítő csendet- Nem akartam úgy rád förmedni,csak kicsit ideges voltam. Nem rajtad kellett volna levezetnem,tényleg nagyon sajnálom- fogta meg az ölemben pihenő kezemet
- Oké,semmi baj. Holnap jössz értem?- kérdeztem a kezeinket nézve
- Persze- felelte bizonytalanul- Este.. ne jöjjek?
- Jöhetsz,ha akarsz- vontam meg a vállam és kinyitottam az ajtót- Mennem kell,anya már vár- húztam el a kezem- Szia- szálltam ki és becsuktam az ajtót.
Még fel sem léptem a verandára,anya már ki is nyitotta az ajtót-teljes takarító felszerelésben. Elég viccesen festett.
- Szia anya- mosolyodtam el
- Szia kicsim. Végre. Edward nem jön be?- nézett a hátam mögé mosolyogva,ahol még mindig ott állt a Volvo.
- Nem,nem ér rá- néztem hátra és intettem neki,majd betoloncoltam anyát és becsuktam magunk mögött az ajtót.
Amilyen gyorsan eltelt a délelőtt,olyan lassan a délután. Ezt a takarítás számlájára írom. Utálok takarítani. Ráadásul a rossz kedvem még elviselhetetlenebbé tette ezt az amúgy is utálatos tevékenységet. Annyi jó volt a dologban,hogy miután fényesre suvickoltam mindent,anya meglepett egy kis fagyival. Két kanállal és a dobozzal letelepedtünk az asztalhoz,hogy kifújjuk magunkat.
- Anya.. soha többet nem veszel rá erre- mondtam
- Nem volt annyira szörnyű- intett le
- Áá nem- ingattam a fejem
- Rossz kedved van..- állapította meg- Akarsz róla beszélni?
- Bólogatsz és jegyzetelsz is közben?- néztem fel rá mosolyogva,mire kiöltötte a nyelvét. Az én felnőtt anyám..
- Hát igazából semmiség..- kotorásztam a fagyit- Csak Edward..
- Bántott?- kérdezte egyből
- Dehogy,anya! Sosem bántana
- Jól van,tudom. De mondd már el,hogy mi van- türelmetlenkedett
- Edward és Alice annyira furcsák voltak suli után. Nem tudom,még sosem viselkedtek így.
- Rossz napjuk volt,ennyi az egész- simogatta meg a kezem- Minden emberrel elfordul
- Aha- motyogtam. És a vámpírokkal is?
- Ha esetleg Edward jön.. azért legyél vele kedvesebb. Ahogy nézett mikor haza hozott,szívem szerint megölelgettem volna,olyan gyámoltalannak tűnt- mondta,mire én felnevettem- Most komolyan- bizonygatta- Biztos nagyon bánja,hogy úgy viselkedett. Hagyd már abba a nevetést!- szólt rám szigorúan,de aztán elmosolyodott
- Bocsi- fogtam vissza magam és összepréseltem a számat. Még,hogy Edward gyámoltalan.. Atya ég!
- Na jó,én lezuhanyozok és lefekszem- állt fel
- Oké,én még maradok egy kicsit- adtam neki puszit- Jó éjt!
- Neked is- kapcsolta le a nagy villanyt és egyedül hagyott.
Alig telt el pár perc máris nem voltam egyedül. Ugyanis,először nem is hittem a szememnek,igaz nem tudom miért,de egyszer csak egy alak lépett ki az erdőből és elindult a házunk felé. Nem kellett hozzá sok ész,hogy kitaláljam ki az. Egyszerűen csak meglepett. Gyorsan felpattantam az asztaltól,felkaptam a cipőm és kimentem,majd becsuktam az ajtót. Mielőtt bármit is mondhattam volna,Edward magához húzott és megölelt. Én is átöleltem a derekát és adtam egy puszit a mellkasára.
Nagyon szépen köszönöm a sok kommentet!!! És a leveleket Áginak,Encinek és Rékának! Remélem ehhez is lesz hozzáfűzni valótok. :)
martin.cinti@gmail.com
65. fejezet
Reggel mikor felkeltem ugyan úgy voltunk,ahogy este elaludtam. Edwardnak csukva volt a szemem és egyenletesen lélegzett. Úgy tűnt,mintha aludna. Végighúztam az ujjam a homlokán,az orrán,a szeme alatti sötét foltokom,a száján,aztán felnézett rám
- Jó reggelt- mosolygott
- Neked is- mosolyodtam el én is- Mi a terv mára?- kérdeztem,miközben kimásztam az ágyból
- Majd később megbeszéljük
- Rendben- vontam vállat- Addig lezuhanyozok- szedtem össze a ruháimat és bementem a fürdőbe. Gyorsan végeztem a fürdéssel és az öltözéssel. Mikor visszamentem a szobába,Edward már nem volt ott. Elindultam lefelé és meg is hallottam,ahogy anyával beszélget.
- Szia anya- adtam neki puszit
- Szia kicsim- mosolygott- Hogy ez a fiú milyen édes- mondta halkan,de persze Edward tökéletesen hallotta és nagyon vigyorgott a háttérben
- Persze,csak nehogy elbízza magát- öltöttem rá nyelvet.
Miközben anya reggelit csinált nekem,minden féléről beszélgetett Edwarddal. A szünet hátra lévő részéről is.
- Ha a szüleid megengedik itt maradhatsz
- Ez igazán jól hangzik,de sajnos kempingezni megyünk- mondta sajnálkozva. És én erről miért nem tudtam?
- Ezt nem is mondtad- próbáltam nyugodt hangon beszélni
- Most akartam
- És mikor jössz haza?
- Suli előtti napon
- Nem akarsz itthon maradni? Itt is tudsz kempingezni,ha nagyon akarsz- próbálkoztam
- Már megbeszéltük,sajnálom- zárta le a témát
- De..- folytattam volna tovább,ha anya rám nem szól
- Hagyd már szegény fiút. Ha meg van beszélve,hát meg van beszélve.- mondtam,mire Edward rám villantott egy féloldalas mosolyt. Ami le is olvadt a következő mondattól.
- Nem halsz bele pár napba
Nem halok bele? Részlet kérdés. És látszott Edwardon,hogy ez neki is csak most jutott eszébe. Most már mindegy.
- Igaz- helyeseltem és elmosolyodtam- Legalább én is azt csinálok akivel és amit akarok. Fel is megyek telefonálni- álltam fel lassan. KIélveztem,hogy felbosszantottam Edwardot. Lassan felmentem az emeletre,de mielőtt becsukhattam volna az ajtót,Edward bejött. Egy ideig még álltam a sötét és haragos pillantását,de aztán feladtam és lehuppantam az ágyra.
- Nem akarom,hogy elmenj- fakadtam ki- Nem bírom ki nélküled
- Muszáj elmennem- térdelt le elém. Már sokkal lágyabb volt a tekintete- Kell a levegő változás
- Na persze- forgattam meg a szemem
- Ha jól emlékszem elmentem veled Londonba
- Ha jól emlékszem nem tettem kötelezővé- vágtam vissza
- Tudod,hogy értettem. Ott nem vadászhattam- halkította le a hangját- Szükségem van erre a.. kikapcsolódásra
Kikapcsolódás. Milyen jól hangzik. Mennyivel jobb,mint ha azt mondta volna,hogy "Megyek és megkajálok minden állatot ami szembe jön,mert miattad nem tudtam vadászni" Jó,ha innen nézzük tényleg rá fér. De akkor sem akarom,hogy elmenjen!
- Maradok,ha szeretnéd- törte meg a csendet
- Nem kell- ráztam meg a fejem- Menj csak
- Cassie..
- Tényleg- néztem rá- És ne haragudj.
- Nem haragszom- húzott közelebb magához mosolyogva- De figyelni foglak
- Nem is várok mást- nevettem el magam- De elmegyek La Pushba
- Ha ez minden vágyad- sóhajtott megadóan
- Nem ez minden vágyam,de arról beszéljünk később- mondtam ártatlanul,angyali mosollyal
- Javíthatatlan vagy- csókolt meg
- Mondod te
Szóval Edwardék elmentek. Végülis annyira nem is vészes a helyzet. Legalább találkozom a többiekkel,nem akarom,hogy azt higyják elhanyagolom őket. Pedig egy kicsit így van sajnos.
Másnap,reggeli után,felhívtam Aprilt,hogy én is szeretnék menni velük,amit ő persze kitörő lelkesedéssel fogadott. Már egyből sokkal jobb kedvem lett. Hát még,hogy el is jöttek értem. Amúgy sem tudtam hova kéne mennem.
- Sziasztok- ültem be
- Szia- köszöntek kórusba
- Milyen volt London?- kérdezte egyből Julie
- Szuper volt- vigyorogtam- De azért jó volt hazajönni
- De csak miattunk.Ugye?- nézett rám reménykedve Evan
- Persze,csakis- bólogattam nagy bőszen.
Az út nagyon vidáman telt,bár megkíméltem volna magunkat a fiúk éneklésétől,de lényegtelen.
Mikor leértünk a partra,már volt ott három srác,akik éppen tűz gyújtással foglalatoskodtak.
- Ismeritek őket?- kérdeztem Aprilt
- Matt igen. Ők a rezervátumban laknak.- világosított fel
- És nagyon jól néznek ki- tette hozzá Julie. Ezt az információt pillanatok alatt le tudtam ellenőrizni és valóban így volt. Főleg az egyik srác. Hát hű.. Mindegyikük nagyon magas volt és izmos és helyes is. Ráadásul velünk egy idősek voltak.
Mire odaértünk hozzájuk,Matt és Trent is bekapcsolódtak a tábortűz-hadműveletbe. Egyedül Evannak jutott eszébe,hogy bemutassa,a számomra,idegen fiúkat.
- Liam,Dean ő Cassie
- Sziasztok
- Szia- mért végig vigyorogva Liam. Tipikus pasi.
- Remélem hoztál váltó ruhát
- Tessék?- kérdeztem értetlenül,de egyből meg is kaptam a választ. Dean felkapott és már futott is a víz felé,hogy szépen beledobjon. Mikor feljöttem,csak ét sikítást,majd csobbanást hallottam egymás után,szóval a másik két lány sem úszta meg.
- Ahh.. Ezt még nagyon-nagyon megbánják- fortyogott Julie kifelé
- Nem hiszem,hogy sok esélyünk lenne- ingattam a fejem mosolyogva. Nem,nem az mulattatott,hogy bedobtak,hanem az,hogy Julie mennyire felhúzta magát. Vicces volt.
- Akkor is. Valahogy.. Megbosszulom ezt
- Szegény srácok- nézett rám April vigyorogva
- Ó,igen- értettem vele egyet. Kimentünk a fikúkhoz,valakinek időközben sikerült tüzet csiholnia,és letelepedtünk melléjük.
- Szia Nate- köszönt Julie szempillarebegtetve a harmadik srácnak
- Szia. Tessék- adott neki egy pokrócot,majd Aprilnek is,nekem meg lazán odavágta. Milyen kis kedves gyerek.
Rájöttem,hogy Natet soha nem fogom kedvelni. Egész végig,amíg ott voltunk,engem méregetett. De nem úgy,ahogy Liam vagy Dean,ő ellenségesen méregetett. És ez nagyon nem tetszett.
Ettől eltekintve azonban nagyon is jól éreztem magam. A srácok sokat bohóckodtak és fő céltáblájuk Julie volt,amit kifejezetten élveztem. Persze én is kapam egy-két csípős megjegyzést,de nem hagytam magam. Aprilt bezzeg békén hagyták. Biztos mert ő olyan ártatlannak tűnik.
Eltelt egy nap,két nap és már totál untam magam. MIndenkinek volt dolga,csak éppen nekem nem. Anyának ráadásul be kellett mennie túlórázni,így még rosszabb volt a helyzet.
Egyik késő délután kifeküdtem az udvarra és bámultam a felhőket. Aztán becsuktam a szemem és hallgattam az erdőt.
Képzelődtem. Ráadásul elég élethűen. Szinte már éreztem,ahogy Edward végigsimít az arcomon a hűvös ujjaival. Felsóhajtottam. És még a hangját is hallottam,ahogy kuncogott.
- Cassie- suttogta a fülembe,mire kipattantak a szemeim
- Hogy kerülsz ide?- ültem fel hirtelen. Még bele is szédültem.
- Hiányoztál- mondta,mire elvigyorodtam- Mi volt ez a nagy sóhaj?- kérdezte,mielőtt megszólalhattam volna
- Ki fogsz nevetni
- Megszokhattad..- vonta meg a vállát- Szóval?
- Azt hittem halucinálok.. Tudod már az is eszembe jutott,hogy téged is csak képzellek. Sőt lehet az egész életemet. Mi van ha kómában fekszem és csak álmodok?
- Imádom a fantáziád- sóhajtott,aztán elmosolyodott és elfeküdt,majd magára húzott és megcsókolt.
- Amúgy milyen volt?- kérdeztem már bent a házban,miután asztalhoz ültem a szendvicsemmel
- Szokásos- vont vállat. Ja,persze ez náluk minden napos dolog..
- Kíváncsi lennék milyen vagy vadászat közben- mondtam elgondolkozva,mire furcsán nézett rám- Mi az?-vontam fel a szemöldököm
- Ezt komolyan mondtad?
- Igen-bólintottam- Nagyon ijesztő vagy?
- Eléggé- mondta bizonytalanul. Biztos az épelmélyűségemben kételkedik
- Megmutatod egyszer?
- Nem- vágta rá és felállt az asztaltól
- De miért nem?- néztem fel rá. Meglepett,hogy ilyen hevesen reagált. Megszokhatta volna,hogy mindig furcsa dolgokat kérdezek tőle.
- Nem akarom,hogy jobban félj tőlem
- Nem félek tőled- mosolyodtam el
- Elég baj- morogta és visszaült a székre
- Ugyan Edward.. Tudom,hogy nem bántanál. Gyerünk csak egy kicsit morogj- unszoltam. Igen,lehet van valami baj velem. Végülis ki az a normális ember,aki egy vámpírt hergel?
- Téged rosszul raktak össze- nézett rám elborzadva
- Nem ijednék meg tőled- bizonygattam
- Mindig megijedsz amikor settenkedek- mondta egy önelégült mosoly kíséretében
- Az más..Na jó hagyjuk- legyintettem
- Inkább arról mesélj,te mit csináltál- hajolt közelebb
- Semmi különöset- vontam meg a vállam- Aprilékkel voltam,filmeket néztem,olvastam
- És milyen volt La Push?- naná,hogy erre akart kilyukadni
- Jó- rántottam meg a vállam és beleharaptam a szendvicsembe
- Ki az a Nate?- vonta fel a szemöldökét és összeszorította az állkapcsát
- Egy srác a rezervátumból.. Mellesleg ne turkálj a fejemben- mondtam felháborodottan
- Bocsásson meg kisasszony
- Esetleg- húztam fel az orrom,mire Edward letérdelt,megfogta a kezem és úgy nézett rám,hogy majdnem elolvadtam
- Ezzel nem mész sokra- mondtam,mikor megtaláltam a hangom. Erre ő elmosolyodott,felhúzott a székről és megcsókolt,miközben hátradöntött. Túl sok filmet látott.
Elszomorított,hogy senki nem írt,kivéve Ágit,akinek nagyon köszönöm. Nem tetszik amit írok? Mert azt mondjátok meg és megpróbálok javítani rajta!
Mindenkinek nagyon-nagyon Boldog Új Évet kívánok és szuper szilvesztert!!
64. fejezet
A hétvége mi mással telhetett volna,mint az esküvői dolgok megtárgyalásával? Viszont volt egy-két dolog amit nem értettem. Az egyik dolog amit furcsálltam,hogy másfél hónap múlva lesz. A suli utolsó hetének hétvégéjén. De ez még nem is olyan nagy szám. A másik viszont,ami számomra teljesen érthetetlen,hogy Alice jóformán nem csinált semmit,a ruhák tervezésén kívül. Alicet ismerve.. MIntha beteg lenne. De Edward megnyugtatott,hogy semmi ilyenről nincs szó.
És az ajándékozással. Ami első dolgom volt reggel kiosztani,ahogy felkeltem. Persze miután felöltöztem. Esme,Rosalie,Emmett és Jasper nagyon örültek. Utóbbi annyira,hogy még egy ölelést is kaptam,aminek meg én örültem nagyon. Aztán jött Alice..
- Köszönöm- borult a nyakamba,mikor szinte még be sem léptem
- Olyan vagy- néztem rá durcásan- Neked nem lehet meglepetést okozni- fordultam ki a szobából
- Ne! Gyere vissza. Jó leszek- jött utánam- Edward szólj rá!- rángatta meg Edward kezét
- Add neki oda,ne kínozz- vigyorgott rám Edward
- Rendben- sóhajtottam- Bár megérdemelnéd- tettem hozzá halkan- Alice- fordultam aprókat rugózó barátnőm felé- Remélem örülsz- nyújtottam felé a kis csomagot
- Köszönöm szépen- ölelt meg és megpuszilgatott- Annyira tetszenek- mondta,pedig még ki sem bontotta- Mármint,annyira fognak tetszeni- nézett rám bocsánatkérő mosollyal,de csak legyintettem és én is elmosolyodtam. Jó,hogy neki ilyen könnyen örömet lehet szerezni.
Már csak Carlisle maradt. Az ő ajándéka miatt izgultam a legjobban,habár Edward váltig állította,hogy nagyon jót találtam ki. Végül egy régiség kereskedésbe rángattam el,hogy ott majd biztos találunk valamit. De mit lehet venni egy ilyen idős vámpírnak? Aztán,ahogy körbe-körbe jártunk,mindenhol festményeket láttam a falon. És eszembe jutott,hogy a dolgozószoba is tele van velük. Csak egy bizonyos festmény nincs a házban. Edwardot rövid időn belül rávettem,hogy rajzolja le magukat. Még én is meglepődtem,hogy milyen gyönyörűen rajzol,bár nem kellett volna. Miután elkészült a rajz,visszavittük a boltba és a férfi másnapra megcsinálta a képet.
- Na menj- lökött finoman az ajtó felé Edward
- Te nem jössz?- néztem fel rá rémülten. Nem,mintha Carlisle olyan ijesztő lenne..
- Tetszeni fog neki- táncolt oda Alice és bekopogott helyettem,majd elrángatta Edwardot. Mire az ajtó felé fordultam,Carlisle már ott állt és mosolyogva nézett rám.
- Segíthetek?- lépett arrébb,én pedig bementem
- Igazából,csak hoztam neked valamit. Vagyis hoztunk- javítottam ki magam- Csak Edward lelépett
- Igazán nem kellett volna
- Mindegy. Tessék- nyújtottam felé a becsomagolt ajándékot
- Köszönöm- vette el,még mindig mosolyogva és kaptam egy puszit. Óvatosan az asztalra tette és kibontotta.
- Tetszik?- kérdeztem bátortalanul,mikor már egy ideje szótlanul nézte a festményt. Vetettem egy gyors pillantást a képre,minden rendben volt vele,majd visszanéztem rá.
- Ha tudnék sírni,most biztos könnyes lenne a szemem- mondta halkan,meghatott hangon. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Észre sem vettem,hogy visszatartottam a nagy izgalom miatt.
- Ezt meg kell mutatnunk a többieknek. Gyere- tette a hátamra a kezét és az ajtóhoz irányított. Lesétáltunk a nappaliba,ahol a többiek is tartózkodtak. Öröm volt látni,hogy mindenki az ajándékával volt elfoglalva,holott csak kis apróságokat kaptak.
- Szia anya- mentem be a házba
- Konyha- kiabált- Szia- köszönt mosolyogva,mikor bementem
- Szia- adtam neki puszit- Segítsek?- kérdeztem és megnéztem min ügyködik
- Nem kell,köszi. Maradsz beszélgetni?
- Aha- ültem fel mellé a konyhapultra
- Beszéltem ma Melissával- anya nővére- Meghívott,hogy töltsük náluk a nyarat. Ha nem bánod csak az én nevemben mondtam igent. Gondolom nincs kedved Phoenixbe jönni és itt hagyni Edwardot egész nyárra. Főleg,hogy a rokonuk esküvőjére is mész.
- Anya- döbbentem le- Először is köszi. Másodszor..milyen esküvő?
- Esme nővérének a lányának az esküvője. Tudtommal az lesz iskola után és te is meg vagy hívva.
- Ja,hogy az az esküvő- vagyis Rosalieé,de azt mégsem mondhatták- Komolyan itthon maradhatok a nyáron?- kérdeztem még mindig sokkos állapotban
Persze- nevetett fel- Bízom bennetek,már szinte felnőttek vagytok és Esméék amúgy is itthon lesznek. Úgyis olyan sok időt töltessz náluk,szinte már félig ott laksz
- Ne haragudj- biggyesztettem le a számat
- Ugyan,fiatalok vagytok- mosolygott
- Köszönöm- öleltem meg- Nagyon-nagyon köszönöm
- Nincs mit.- puszilt meg
- Oh képzeld..Alice varr nekem egy ruhát az esküvőre
- Nagyon tehetséges ez a lány. Remélem majd megmutatod
- Hát,ha elkészül biztosan odaadja.- húztam a vállam
- Képzeld Tyler is eljön velem Melissáékhoz
- Komoly?- lepődtem meg. Úgy tűnik ez a beszélgetés tele van ilyen meglepő dolgokkal.
- Igen,mert Carolnak- Melissa lánya- van egy barátnője,aki nagyon tetszik neki
- Ja persze. Mi másért menne?- nevettem
- Hát igen- vont vállat mosolyogva- A jövőhéten éjszakai műszakos leszek- mondta mellékesen
- Aha. Nyáron szabadságon leszel?
- Igen,beszéltem Carlsiléval és azt mondta nyugodtan menjek.
- Mikor beszéltél vele?
- Tudod mi hétvégén is dolgozunk
- Tényleg- esett le- Fincsi ez a süti- vettem el egy kockát a tányérról
- Örülök. Nyáron azért felhívsz ugye?
- Igen anya,de különben is az még másfél hónap. Majd megbeszéljük ezeket az utazás előtt.
- Jól van,jól van- mosolygott- Csak már annyira várom. Olyan régen voltam már Phoenixben
- Tényleg gyakrabban kéne mennünk.- próbáltam felidézni mikor voltam utoljára Phoenixben Melissáéknál. Aztán mikor eszembe jutott megborzongtam.
- Nem,mégsem- mondtam ezek után fintorogva
- Igen,megértelek- nevette el magát- Kevés jó emléked van az ottani rokonokról- mondta. Elég nagy a rokonság anya és apa részéről is. Fiúk-lányok vegyesen,minden korosztályból és akadnak páran akik az idegeimre mennek. Hosszútávon agyi károsodáshoz vezetnek. A lényeg,hogy van egy harmad unokatesóm,Dylan,aki nem fogja fel,hogy rokonok vagyunk még akkor is,ha csak távoliak és amikor találkozunk mindig nyomul rám. Hm talán találkoznia kéne Edwarddal..
- Kevés?- vontam fel a szemöldököm- Inkább semennyi
- Na,azért csak akad
- Amikor kiscicát kaptam tőlük- jutott eszembe- Úgy szerettem azt a kis szőrgombócot
- Na látod.. Bár ha 17 év alatt csak ennyi- húzta el a száját,aztán elnevettük magunkat. Azért vannak normális rokonaim is bármennyire hihetetlen.
Még beszélgettünk pár órát,mert kivételesen Edward ma előbb hazahozott,aztán felmentem,majd lezuhanyoztam,hajat mostam,elköszöntem anyutól és elfeküdtem az ágyon. Percekkel később már magam körül éreztem Edward hűvös karjait.
- Szia- motyogta,majd a szájával végigsúrolta a kulcscsontomtól egészen a fülemig a bőrömet.
- Jól vagy?- támaszkodott fel hirtelen- A frászt hoztad rám- hajtotta a mellkasomra a fejét
- Miről beszélsz?- kérdeztem halkan
- Egy pillanatra nem hallottam a szívverésed- suttogta- Nem baj ha..ha így maradok?
- Nem- mosolyodtam el. Miközben az egyik keze még mindig a fejem alatt volt,a másik kezével a hasamat simogatta,én meg a tarkóján lévő hajával játszottam. Mivel nem volt hajlandó beszélni és inkább a szívdobogásomat hallgatta én szépen lassan elaludtam.
Köszönöm szépen Áginak és Rékának a leveleket és a kommenteket!! Holnap még jön egy rész.
Remélem az ünnepek alkalmával megdobtok egy két véleménnyel így vagy úgy :)
martin.cinti@gmail.com